5. fejezet

5.

Visszacsókolok és elhúzódok tőle. Mivel meleg így nem kéne. Visszahúz és a hűtőhöz nyom. Rátapad az ajkaimra és vadabbul ostromolja a számat. Már fent járunk a szobám ajtajánál amikor ismét megállítom.

-      Biztos, hogy kéne ezt? - nézek a szemeibe.

-      Senki mással nem csinálnám - simít végig az arcomon.

-      Ha nem bánod meg - húzom be az ajtón.

-      Eddig sem bántuk meg nem emlékszel? - csókolgatja a nyakamat.

Levetkőztet és a fotelban ülve csináljuk. Kissé felszisszenek a mérete miatt majd mozogni kezd. Milyen kár, hogy meleg. Felnyögök amint gyorsabban kezdjük hajszolni magunkat. Előbb engem élveztet el majd magát. Együtt pihegjük ki magunkat majd elmesélem neki az egészet. Rosszallóan megrázza a fejét és belesuttog a fülembe. Kissé megmozdulok mire felnyög.

-      Van egy óriási titkom - mondja.

-      Majd később! - csókolom meg.

Feláll a székből és az ágyra mászunk. Teljesen kiterít és durván kezd el mozogni. Kikapcsolom az agyam és átadom magam a vágyainknak. Max nem Rayen, de ő legalább nem kér meg semmi olyanra amit nem akarok. Talán beletudnék szeretni. Hiszen évekig éltünk egymás mellett és együtt is voltunk. Miután újból elélvezünk beülünk a kádba. A fülem csókolgatja amíg gondolkozom.

-      Tudod mi jár most a fejemben? - piszkálom az ujjait.

-      Nekem tudod? - emeli meg a csípőm.    

-      Tudom - nyögök fel.

-      Úgy látom neked is - szorítja meg a mellem.

Ez a közös bennünk. Folyton sóvárgunk a másik iránt sőt még az után is, hogy már harmadszorra élvezünk el. Felveszek valamit és bámulom, ahogy piszmog a tükör előtt. A friss tetoválásait nézem az oldalán és kiejtem azt a mondatot amit nem szeret hallani.

-      Kár, hogy meleg vagy - motyogom. 

-      Azt mondtad később... Most elárulok neked valamit - lép elém.

Felhúz a kád széléről és kioldja a törölközőjét majd az enyémet is. A mosdókagylónak dönt és újból elmerül bennem. Megnyalom az ajkam és hátrahajtom a fejem.

-      Nézz a tükörbe - mormolja.

Amint odanézek a testem mellett támaszkodik és gyengéden mozog bennem.

-      Hazudtam. Nem vagyok meleg - néz a szemembe a tükrön keresztül.

-      Akkor miért? - fogom meg a kezét. 

-      Tudtam, hogy elfoglak veszíteni már akkor amikor kibeszéltetek a farkam nagyságáról - szívja meg a nyakam.

-      Hallottad? - pirulok el.

-      Többet is mint kellett volna - nyomul belém teljesen tövig.

-      Te jó ég - nyögök fel.

Újból elélveztet és amíg beszélgetünk leállunk. Behúz az ágyba és átkarolja a derekam. Egy puszit nyom a fejemre és csodálkozva hallgatok. Nem meleg! Hála a jó égnek! Emlékszem amikor Kat azt mondta neki milyen kár lenne, ha meleg lenne.

-      Figyelsz egyáltalán? - harapja meg a fülem.

-      Hm? - nyöszörgök.

-      Veled akarok lenni - nyögi ki.

-      Nem vagyunk jó páros - rázom meg a fejem.

-      Honnan veszed? - sóhajt fel. 

-      Már megpróbáltuk egyszer Max - fordulok felé.

-      Nem Rayen vagyok mi? - morogja.

-      Semmi köze ennek hozzá! - rázom meg a fejem.

-      Sajnálom. Elmenjek? - néz a szemembe.

-      Ne! Aludjunk kicsit - ásítok.   

A karjai közt ébredek fel. A barna szemeivel engem néz és rám mosolyog. Dél körül járhat az idő. Lassan kivánszorgunk az ágyból és lemegyünk a konyhába. Ez az egy hely ahová anya nem teszi be a lábát, de mindenki más igen. Max magához húz és megcsókol.

-      Tudjátok mi olyan érdekes kettőnkben? Ugyanazt a nőt használjuk - szólal meg Rayen morogva.

-      Megmondtam, hogy... - közbevág.

-      Nem érdekel! Nem te fogod megmondani nekem mit csináljak! - morran rám.

-      Letudod rendezni? - néz a szemembe Max.

-      Megdugtad? - morran fel.

-      Semmi közöd hozzá! - néz rá.

-      Van közöm hozzá! - néz rá villogó szemekkel.

-      Hm, szerintem semmi! - rázza meg a fejét Max.

-      Várj meg fent jó? Lerendezem és megyek - fordulok felé.

-      Nem akarlak itt hagyni, de ha letudod rendezni... - nyom egy csókot a számra.

Pár percig nézzük egymást majd előveszem a turmixom. Elém áll és fura szemekkel néz rám. Haragot látok a szemeiben. Még ő haragszik?

-      Szóval most már vele vagy? - kérdezi gúnyosan.

-      Miért zavar? Szeretem őt! - nézek a szemeibe.

-      Úgy, ahogy engem is? - rázza meg a fejét.

-      Tévedsz! Azt hittem, hogy tudlak, de nem... Max és én már egész jól ismerjük egymást. Nem akarok egy olyan emberrel lenni aki megosztozik a másikon. Nem kellesz Rayen! - teszem le a turmixot.

-      Lószart! Hazudj csak magadnak meg az egész kicseszett világodnak - csattan fel.

-      Nem hazudok! Max nem... - félbeszakít. 

-      Meleg! Egy homokossal akarsz együtt lenni? - fintorog.

-      Nem meleg! Csak azért hazudott, mert félt elveszíteni! Te mikor tetted volna meg ezt értem? Csak a saját igényeid a fontosak és még én vagyok önző - mondom felsóhajtva.

-      Akkor amikor hagytam, hogy elküldjenek Londonba, de ne aggódj... Lekopok rólad Miss. Nagyképű grófné - gúnyolódik.

-      Helyes! - indulok fel az emeletre.

-      Ha elunjátok egymást engem ne keress meg! Nem leszek a játékszered! - indul a bejárati ajtó felé.

-      Ellentétben veled én sohasem akartam, hogy az legyél! - megyek fel a szobámba.
  

Max az ágy közepén alszik egy szál boxerban. Felveszem a hálóingem és mellé fekszem. Amint megmozdulok már magához is húz. Apró puszit nyom a fejemre és visszaalszik. Reggel arra ébredek, hogy fázom. Max a hasán fekszik úgy ahogy elaludt. Kimászok az ágyból és lemegyek kávét főzni. Anya éppen a rendezvény szervezővel beszélget a nappaliban. Ismerős autó tűnik fel a ház elé bejárni. Nem érdekel hányan látnak meg. Kifutok apa elé és a nyakába ugrok. Elsírom magam és szorosan magamhoz ölelem.

-      Hé, megfojtasz - nevet fel.

-      Annyira hiányoztál - húzódok hátrébb. 

-      Te is nekem hercegnőm - ad egy puszit a fejemre.

-      Egyedül jöttél? - nézek a kocsira.

-      Menjünk be. Nem igazán. A többiek majd később jönnek - indulunk befelé.

Anya udvariasan fogadja apát majd visszavonul a szobájába. Felviszik apa cuccait és gyorsan felöltözöm én is. Kimegyünk sétálni a kertbe és kiengedem Raffit a farkasomat. Ráugrik apára és körbenyalja az arcát. Jót vigyorgok rajtuk. Este megérkezik apa családja. Mindenki udvarias mindenkivel. Már csak arra várok, hogy anya mikor veszik össze valakivel. A konyhában keresgélem a turmixom amikor hangokat hallok a nappaliból. A személyzet éppen vacsorához készülődik.    

-      Bocsássatok meg, de a fiam kicsit késik. Szokása szerint - rázza meg a fejét.

-      Kiről beszélsz anya? - lép be egy erős, mély hangú valaki.

-      Azt hittem később jöttök. Evert hol hagytad? - kérdezi meglepődve.

Felsuhanok a lépcsőn és onnan hallgatózok. Hány mostoha tesóm van még? Mozgást hallok a nappali felől így felfutok és elindulok futni. Max egy levél kíséretében lelépett még reggel.

"El kellett mennem. Holnap fotózás. Nagyon sajnálom. Ha visszajöttem megkereslek. Max"

Megrázom a fejem és előkutatom a fülest. Gyorsan átöltözöm futó cuccba és megkeresem a két testőröm. Nick és Bob már vár rám az ajtóban. A többiek nagyban beszélgetnek. Apa még elkapja a pillantásom és rám mosolyog. Intek neki és elindulunk futni.

-      Az anyja megtiltotta, hogy futni menjen! A környéken vadász szezon van úgyhogy nem megyünk messzire - mondja Bob.

-      Mond meg anyámnak, hogy legközelebb engem is értesítsen - morgok.

Beteszem a fülest és elindulunk. A telek végén vagyunk, amikor megállunk pihenni. Kifújom magam és eldördül egy lövés. Bob és Nick úgy ugrik elém a testükkel, hogy majdnem eltörik az állkapcsom és az orrom. Körbenéznek és előhúzzák a fegyverüket. Még futni is ezzel járnak? Így állunk jó tíz percig.

-      Izé... Nem akartok kicsit nagyobb helyet adni? Megfulladok - nyöszörgök.

-      Amíg nem biztos a terep sehová sem állunk és megyünk - dörren rám Nick.  

-      Már fél órája egy lövést sem hallottam. Menjünk már! - forgatom a szemem.

-      Kiskorod óta ismerlek, de most fogd be Syd! - morran rám Bob.

-      Jól van na - motyogok.

A biztonság érdekében hívtak a fülesen keresztül egy kocsit és betuszkoltak hátulra. Az egésznek olyan nagy riadalmat keltettek, hogy anya kirángatott a kocsiból, megnézze épségben megérkeztem.

-      Semmi bajom. Mehetnék? Izzadt vagyok - sóhajtok fel.

-      Bob megmondtam, hogy... - néz Bobra.

-      Anya hagyd őket - nyitom ki az ajtót.

Amint belépek az ajtón egy szőke cicababába ütközöm aki éppen az én turmixomat issza. A fele ráömlik és leordítja a fejem. Bedühödök és levezetem rajta a feszültségem.

-      Nem tudsz vigyázni béna, idióta! Most nézd meg, hogy nézek ki - sipítozik.

-      Fogd be és fürödj le! - morranok rá.

-      Hogy beszélsz te velem? Nem vagyok a szolgád - kapja el a csuklóm.

-      Nem. Te egy ribanc vagy édesem! Ráadásul úgy visítasz, mint egy kivégzésre váró kismalac - tolom félre.

-      Elkényeztetett liba! - hápog.

Vállat vonok és felmegyek tusolni. Egy órával később lemászok a nappaliba. Anya, apa, apa új felesége, a két mostohatesóm, a szőke cicababa éppen beszélgetnek. Ms. Barbie egy csipkés egybe részesben üldögél míg a többiek, eltekintve anyámat hétköznapi cuccokban. Ezt a ribancot meg honnan szedte össze a titokzatos bátyám? Felsóhajtok és bemegyek a dolgozószobámba. Az ajtó félig nyitva és valaki ott ül a székemben vagyis nagyapa székében ami mostanra az enyém. Csak a méregdrága öltönyt látom és a fekete haját. Éppen franciául beszél telefonon.

-      Kopogjon mielőtt megzavarna másokat! - szólal meg a szexis hangján.

Ezt a parancsolgató hangnemet túlságosan is ismerem. Rayen is... Nem ő tabu! Ahogy Max is. Istenem úgy falom a férfiakat mint anya. Megdöbbenek és legszívesebben felpofoznám magam a saját hülyeségemért.

-      A saját házamban nem fogok kopogni. Mellesleg ez az én irodám így akármikor betévedhetek- válaszolok.

Amint feláll megdermedek. Fekete haj, kék szemek, izmos test. Miért pont ilyen emberekre gerjedek be? Süt belőle, hogy ugyan olyan, mint Rayen. Kerülnünk kell egymást minél hamarabb. Miközben még beszél végigmér és fojtatja a telefonálást. Megvárom amíg végez és leülök oda ahová az előbb ő ült. Előkutatom a tervrajzaim és dolgozni kezdek. Levágom magam és kezdem furán érezni magam.

-      Egy építész grófné - szólal meg.

-      Hm? - nézek a hang irányába.

-      Azt hittem, hogy az apád viccel amikor elküldte a bizonyítványodat - áll az asztal túloldalára.

-      Még nem vagyok grófné és esetleg van valami kifogásod ellene? - nézek rá frusztráltan.

-      Bosszantóan nagy szád van és még okos is vagy - ül le elém.

-      Ezt már tudjuk. Mellesleg minek küldte el apa a bizonyítványom? - húzom össze a szemöldököm.

-      Azt szerette volna, ha nálam dolgozol. Nem veszek fel teljesen kezdő embereket a cégbe, hogy elbasszanak mindent. Ezt neki is elmondtam. Szeretem ha fegyelmezettek a munkatársaim és a tervezőim is - néz a szemembe.

-      Elég nagy seggfej lehetsz! - vágom rá ösztönösen.

Egy pillanatra elmosolyodik és megnyalja az ajkait. Újabb vonalat próbálok meghúzni, amikor meghallom annak a sipítozó libának a hangját. Véletlenül elhúzom a ceruzát és kiszakad a papír. Lefagyva nézem a hatvan emeletes cég tervrajzát, amit már egy hete tervezek és eldobom a ceruzát. Kezdek még jobban frusztrált lenni. Komolyan szex függő vagyok!

-      Nem hiszem el - pislogok a tervrajzomra.

Ms. Barbie benyit és tovább nyávog. Belenézek a kék szemeibe és látom, hogy jól szórakozik rajtam. Dühösen nézek rájuk és legszívesebben kidobnám őket a szobából.

-      Baby már mindenhol kerestelek - méreget minket.

-      Telefonáltam Ever - néz fel rá.

-      Nem jössz vacsorázni? - simít végig a vállán.

-      Egy pillanat és megyek. Menj előre - szegezi rám a tekintetét.

Kisétál a vörös, kurvás magas sarkújában és újból kettesben maradunk. Feláll és rám néz. Felsóhajtok és elindulok előtte. Mielőtt kilépnék az ajtón visszanyomja és az ajtóhoz nyom. Teljesen betakar a testével és hozzám simul. Hozzám nyomja a csípőjét és megérzem a merevedését.

-      Túlságosan csábító vagy Grófné - mormolja a fülembe.

-      Nem vagyok grófné - morgok.

-      Mikor dugtak meg rendesen? - simít végig az oldalamon.

-      Semmi közöd hozzá. Engedj el! - morgom.

-      Hm, nedves vagy - simít végig rajtam.

Eláll a szavam és még levegőt is elfelejtek venni. Megint összeakadtam egy Rayen Maddox féle pasival. Elkezd izgatni és szétterpeszti a lábam. Az ajtóba kapaszkodom és az ajkamba harapok. Mielőtt elélveznék elhúzódik és visszasimítja a szoknyám.

-      Én nem leszek a következő grófné - mormolja a fülembe.

-      Seggfej! - nyitom ki az ajtót.

Mielőtt emberek közé lépnék kissé elrendezem a zilált külsőm. Amint tükörbe nézek a fura kéj még mindig ott van a szememben. Leülök a többiek közé és megpróbálok enni. Testileg a vacsorán vagyok, de lélekben máshol járok.

-      Syd! Itt vagy? - legyezget a szemem előtt apa.

-      Elbambultam. Igen? - nézek körbe.

-      Hogy állsz a tervekkel? Sikerült valamit csinálnod? - érdeklődik.

-      Éppen egy hatvan emeletes épületen dolgozom. Minden tíz emeletenként más cég. Kellemeset a hasznossal - beszélek össze vissza.

-      Hm, mire gondoltál? - néz rám Mr. Seggfej.

-      Marketing, divat, vendéglátás, rendezvények és pénzügyek - sorolok fel párat.

-      Gideon megmondtam, hogy hagyjátok a munkát a cégetekben - morran fel apa felesége.

Szóval Mr. Seggfejt, Gideonnak hívják. Illik is hozzá a név, ahhoz képest, hogy egy barom. Alig eszek valamit és én kelek fel először. Úgy érzem összezuhanok belülről, ha még tovább maradok. Azóta bennem van, hogy apáék elváltak. Nemrég még képzetlen idiótának gondolt most meg tudni akarja, hogy képzelem el a cég emeleteit. Alig, hogy elkezdem új lapra átmásolni a terveket csukódik az ajtóm.

-      Mesélj még arról a tervről - szólal meg.

-      Hagy békén - morranok fel.

-      Érdekel, és ami egyszer érdekelni kezd nem hagyom addig abba amíg mindent nem tudok vagy az enyém nem lesz - tenyerel az asztalra.  

-      Nem eladó! - pillantok fel rá.

-      Mennyit érne? Mennyit érnél? - suttogja a szemembe bámulva.

-      Nem vagyok eladó! - csattanok fel.

-      Persze, hogy nem grófné - vigyorog rám gúnyosan.

-      Nincs annyi pénzed! - motyogom az orrom alatt.

Átsétál az én oldalamra és fölém hajol. Fahéj illat szállingózik valahonnan a zakójából mire eltüsszentem magam. Leveszi a zakóját és kigombolja az ingujját. Újból fölém hajol és több fényt irányít a tervrajzra.  

-      Miért pont hatvan emelet? - kérdezi kíváncsian.

-      Mondtam, hogy tíz emeletet szánnék egy cégnek - veszem elő az írásos papírjaim.

-      Elég csak kettő mindegyiknek. Ne tűnj ki a többi szar közül. Ezeket itt felejtsd el és szűkítsd le huszonötre - húzza át a felsőbb szintet fekete filctollal.

-      Még valami? - füstölgök.

-      Rohadtul makacs vagy! Hallgass rám és fejezd be a hisztit - parancsolgat.

-      Igen is főnök! - gúnyolódok.

-      Ne gúnyolódj velem vagy az asztalra pakollak és keményen megkeféllek - mondja a fülembe mély hangon.

Beszívom a levegőt és lent összerándulok. Újabb emeletet nevez át és a végleges tervrajzot együtt készítjük el. Gideon roppantul okos és szexis. Nem beszélve a parancsolgató modoráról. Vajon mindenkivel így beszél? Fogalmam sincs mikor alhattam el tervezés közben. Arra ébredtem fel, hogy egy puha csókot kapok a fülem mögé. Felsóhajtok és megpróbálok felébredni. Amint tisztul a látásom teljesen egyedül vagyok. A hátam totálisan fáj és elaludtam az asztalon. Elrakom a terveket és elindulok felfelé. Felvánszorgok a lépcsőn és bemászok a zuhany alá. Fáradtan esek be az ágyba és azonnal elalszom. Valamikor éjjel az erotikus álmaim nem hagynak békén és felébredek. A telefonom villogni kezd Max nevével. Kimegyek a teraszra és felveszem.  

-      Igen? - ásítok fel.   

-      Szia. Minden rendben veled? - kérdezi hangosan.

-      Hol a francba vagy? Ne ordíts! - szólok rá.

-      Ja, egy after partyn. Kár, hogy nem vagy itt. Várj egy percet - halkul el a zene.

-      Leléptél! - vádolom meg.

-      Hívtak Baby! Sajnálom - mondja fura hangon.

-      Ne hívj így! Max ugye nem drogozol? - kérdezem aggódva.

-      Mi? Dehogy is! Túl sokat ittam - nevet fel.

-      Túl rég óta ismerlek - sóhajtok fel.

-      Jó lehet, hogy... - félbeszakítom.

-      Francba is Max! - csattanok fel.

-      Majd találkozunk! - nyomja ki.

Beletúrok a hajamba és visszamegyek. Leballagok a konyhába és nem messze a nappalitól fura hangok szöknek bele a csendbe. Közelebb megyek és sorozatos elfojtott nyögésekre leszek figyelmes.

-      Gideon... te jó ég - nyög fel Ms. Barbie.  

Szépen visszaballagok a szobámba mire két vakító szempár figyel engem. Felsikoltok és eldobom a turmixom. Felkapcsolódik a villany és egy izmos, félmeztelen test húz a háta mögé. Mindenhol felkapcsolódik a villany és mindenki kicsődül az emeletre. Gideon eláll előlem és rosszallóan néz rám.

-      A tiéd? - néz a farkas felé.

-      Igen, de nem tudom, hogy jött be - pislogok.

-      Legközelebb kapcsolj villanyt mielőtt szellemként kezdesz a házban mászkálni - morran rám.

-      Jól van grófné? - terem mellettünk Bob.

-      Igen. Bocsánat, hogy felzavartam mindenkit. Raffi egyszerűen csak itt termett - fordulok feléjük.

-      Kivigyük? - jelenik meg Nick is.

-      Nem. Meglesz mellettem - rázom meg a fejem.

Mindenki visszamegy a szobájába és én is becsukom az ajtót. Raffi hozzám dörgölőzik és felmászik mellém az ágyra. Hozzá bújok mint kiskoromban és elalszom. Délben arra ébredek, hogy az egyik ágyas felsikolt. Raffi rámorran mire bevágja az ajtót és csak a trappolást hallom. Raffi hihetetlen nagy fekete farkas és igazi falkavezér. Eleinte még Bob és Nick is félt tőle annyira óvott engem. Még anyát sem engedi közel hozzám, sőt senkit sem. Apát kivéve. Kopogás hallatszik az ajtón és anya megszólal.

-      A takarító lent eszméletlenül sír. Mi történt? - kérdezi.

-      Csak Raffi anya - szólok ki.

-      Már megint a házban van az a... - anya elhallgat.

Raffi felmorran mellettem, mire megvakargatom a fejét. Visszateszi a fejét és lassan felkelek. Felveszek valami egyszerűt és lemegyek reggelizni. A felszolgálók remegő kézzel hozzák be a reggelinket. Gideon megvakarja a fejét és leül Ms. Barbie mellé. Szóval ő is szimpatikus neki. Ez aztán a fordulat. Eddig egyik pasimat sem engedte közel. Gideon még csak nem is a pasim. Miket nem mondok. Nyom egy csókot a szájára és máris elrontották a reggelem. Raffi az ajtóban ül és vár. Apa is megvakargatja a fejét majd adj egy puszit a homlokomra és leül mellém.

-      Sissy vidd ki azt a farkast a házból! Halálra rémíti a személyzetet - ül le anya is.

-      Raffi nem bánt senkit! - gumizom fel a hajam.   

-      Egy farkas megérzi, ha valaki fél. Falkaösztön van benne - mondja Gideon.

-      Nem az ebédlőben van a helye! - csattan fel anya.

-      Raffi marad és kész! - sóhajtok fel.

Eszek két pirítóst és végeztem a reggelivel. Apa megfogja a kezem és visszaültet. Két szempárt érzek fúródni a hátamba majd még másik tízet utána.

-      Alig ettél! - néz a tányéromra.

-      Elég volt - dőlök hátra.

-      Összeakarsz esni? - néz rám szigorúan.

-      Majd később eszek valamit. Ígérem! - mosolyogok rá. 

-      Sohasem eszik semmit! Csak azt a bugyuta turmixot issza! - jön be nagyi is.

-      Oh, csodás... - lehelem magam elé.

-      Richard hagyd! - szólal meg anya.

-      Befejeztétek, hogy kivessézétek az evési szokásaim? Csodás! - kelek fel.

Átírom a papírokat amit tegnap megcsináltunk és kiviszem Raffit a kertbe. Egy ideig kint napozunk majd bemegyek. Felkutatom a hűtőt és sehol a turmixom. Felsóhajtok és főzök egy kávét. A dolgozó felé belebotlok Gideonba. Kikerülöm és leülök meginni a kávémat. Raffi a kanapé mellé fekszik és onnan figyel.

-      Meglehetősen gyerekként viselkedsz - szólal meg.

-      Hagyj békén jó? - bámulok ki az ablakon.

-      Hisztis vagy - vigyorodik el.

-      Miért talán zavar? - bunkózok.

-      Nem. Életemben nem szórakoztam még ilyen jól - nevet fel.

-      Szórakozz mással! - fordulok el.   

-      Az a bajom, hogy veled akarok! - mondja a fülembe szuszogva.

-      Kopj már le! - állok fel.

Előveszek egy újabb mappát mire megfogja a kezem és magához húz. Valószínűleg már bejövet bezárta az ajtót. Raffi felkapja a fejét és minket figyel.

-      Engedj el! - szuszogok.

-      Makacs vagy, mint egy hisztis tini és rendkívül felajzott is - tol hátrafelé.

Az asztalra ültet és felhúzza a lábam. Beletúr a hajamba és végigcsókolgatja a nyakam. Pont annyira hajt hátra, hogy megtudjak támaszkodni. A lábam közé térdel és hozzám dörzsöli magát.    

-      Beindítasz - mormolja.

-      Engedj el! - motyogom.  

Sziasztok! 

Meghoztam a következőt! :D 
Személy szerint ez a kedvenc részem és azután következő 2 fejezet. Köszönöm a pipákat és hogy olvastok. :) Jövő hét vasárnap kaptok friss részt. Nagyon nem tudok mit írni, most is írásba lendültem. Kitartást a suliban. Jó olvasást, és pipázzatok :D Zenét mindenki hallgasson amit szeret. 

Pussz Bubi