6. fejezet 2. rész

6/2

Gideon hazautazott apáékkal. Megígérte, hogy a reptérre kijön elém. Anya folyamatosan győzködött, hogy maradjak még itthon, hiszen most jöttem haza az egyetemről. Sohasem szokja meg az egyedüllétet. Sőt azt hiszem ettől fél a legjobban. Úgy hiszen megállom a helyem bármely cégénél. Szeretem csinálni a munkám, igaz még kezdő vagyok. Bár minden fejes így kezdte nem? Amint kész az utolsó bőröndöm elindulok elintézni Raffi engedélyét. Amint beérek az ügyvédünk irodájába sokan utánam néznek. Talán a kétméteres Joe miatt? Kiskoromtól fogva velem van bárhová megyek. Nem utálom azt aki vagyok, de néha külsős szemmel szeretném látni magam.

-      Már mindent elintéztek Grófné! Megvan az engedély - adja át a papírokat az ügyvédünk.

-      Oh, mikor és ki? - futok végig a papírokon.

-      Mr. Wayne elintézte. Kellemes utazást Grófné - mosolyog rám.

-      Csak Sissy! - állok fel.

Mr. Wayne? Ki a fene az a Wayne? Gideon? Nem hinném, hogy ő lett volna. Bár mindenre képes azért amit akar. Hogy is mondta? Ami egyszer érdekel az enyém lesz és meg is szerzem. Nem pont ilyen szavakkal, de a lényeg megvan. Ahogy kilépek az ajtón ellepnek a fanatikus rajongóim. Egyáltalán vannak nekem olyanjaim is. Mindegyikük aláírást és képet kér, mintha egy tini sztár lennék. ezek szerint már rajongó táborom is van. Joe átkarolja a derekam és a kocsi felé irányít a sok nép közt. Fellélegzek amint a kocsiba ülök.

-      Te tudtad, hogy rajongóim is vannak? - rázom meg a fejem vigyorogva.

-      Örülnöd kéne nem? - néz rám Joe.

-      Örültem, amíg öt éves voltam - sóhajtok fel.

-      Biztos elakarsz menni manó? - kérdezi kedvesen.

-      Ne röhögj ki, de van valami Gideonban, ami egyben tart - piszkálom a kabátom ujját.

-      Láttam hogyan néz rád manó. Eléggé férfi ahhoz, hogy ne játsszon veled - mosolyog rám.

-      Évek óta nem hívtál manónak - vigyorgok rá.

-      Pedig imádtad - nevet fel.

Elég jól elszórakozunk a hátralévő úton. Este még beszélek apával és korán lefekszem aludni. Holnap indulok New York-ba. Vonzódom, ahhoz az irányításmániás seggfejhez. Szinte egész éjszaka nem alszom. Jártatom az agyam a holnapon. Valamikor hajnalban elnyom az álom. Elköszönök anyától és a nagyitól is majd útnak indulunk a reptérre. Mielőtt elindulnánk felhívom Katrint és elújságolom neki, hogy odaköltözöm. Mivel ő is ott van a fényképész suliban nem leszünk távol egymástól. Az egyetlen barátnőm aki normálisan kezel. A repülőút elég hosszúnak tűnik így megpróbálok aludni egy keveset. Valamikor napkeltekor ébredek fel. Eszek egy keveset és amíg meg nem érkezünk zenét hallgatok. Amint földet érünk összeszedem magam és megborzongok. Nagyon hideg van.

-      Ms. Hoffelmann, Grófné? - lép elém egy biztonságis pasas.

-      Igen? - nézek fel rá.

-      Jöjjön velem az autóhoz - tart elém egy kabátot.

-      Maga a testőröm? - bújok bele a kabátba.

-      Olyasmi - bólint egy aprót.

-      Szuper. Gideon lusta volt kijönni? - morgom.

-      Dolga van. A háznál találkoznak - nyitja ki az ajtót.

-      Tegezz jó? - ülök be.

-      Ahogy szeretnéd - kacsint rám.

Időm sincs bámészkodni az úton. Olyan gyorsan megyünk, ahogy csak tudunk. Gideon már a házban várt rám. Amint kipakolják a cuccaim körbevezet. Gyönyörű családi ház, ami kong az ürességtől, mintha most vásárolta volna. Anya a napok folyamán,  nagy nehezen megszokta, hogy New Yorkban vagyok. Most minden hétvégén telefonál, a minden második nap helyett. Le kellett szoktatnom róla, hogy aggódjon. Pont, mint az egyetemen. Gideon a belvárosban maradt Ms. Barbieval. Én meg egyedül vagyok a hatalmas házában. Mit is vártam tőle. Minek maradna velem, ha ott van neki az a nő. Raffi nagy nehezen megszokta az új helyét. Már körbe is járta a házat egy csomószor. Bekapcsolom a hatalmas hifi berendezést és beteszem a kedvenc zenéim. Mivel kiskorom óta imádok táncolni és most is néha rám jön, körbetáncolom a lakást amerre járok és elterülök a nappali puha szőnyegén, majd énekelem a kedvenc dalaim. Mivel totál egyedül vagyok csak egy túlnyújtott póló van rajtam meg egy bugyi. Senki sem szólhat be, hogy megőrültem. 
  

-      Roppant szórakoztató vagy - szólal meg Gideon.

-      Láttad? - pihegem ki magam.

-      Ennyire unatkozol? - nevet fel.

-      Csak néha rám jön - ülök fel.

-      Jól érzed magad? - ül le a kanapéra.

-      Mármint arra célzol, hogy milyen totál egyedül lakni? Megszoktam - vonok vállat.

-      Kétlem - rázza meg a fejét.

-      Nem ismersz Gideon - sóhajtok fel.

-      Jobban ismerlek, mint azt szeretnéd - sóhajt fel.

Megrázza a fejét és eltűnik valamerre. Raffi utána ballag és egyedül maradok. Hivatalosan holnap reggeltől dolgozom nála. Elő kéne keresnem a kosztümjeim. Amint belépek, hogy átöltözöm akadályba ütközöm, pontosabban belé.

-      Aucs! - ütöm be az orrom a hátába.

-      Azt elfelejtettem kikötni, hogy a szobám hagyd békén - fordul felém.

-      Azt mondtad bármelyiket használhatom. Ez tetszett - dörzsölöm az orrom.

-      Érezd otthon magad. Semmi baj - mosolyog rám.

-      Azt hiszem eltört az orrom. Páncélból vagy? - nézek fel rá.

Felnevet jó hangosan és elhúzza a kezem. Megnyomogatja és egy kisebb puszit nyom az orromra. Olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk, de mégsem. A testvérek nem kívánják egymást. Ellágyul a tekintete és megcsókol. Beletúrok a hajába és azonnal magához húz. Feltűri a pólóm és a derekamra fonja az ujjait. Lehúzom teljesen magamhoz és hozzá bújok. Hírtelen megdermed és elhúzódik.

-      Francba, hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak - morogja.

-      Igen - bólintok egy aprót.

-      Állandóan a fejemben jársz. Itt vagy egyedül és azon jár az agyam, hogy mit művelsz. Kurvára leakarlak fektetni - húzza még feljebb a pólóm. 

-      Akkor fektess - nézek fel rá.

-      Nem! Nem teszem meg! Megyek! Ever vár - húzódik el.

-      Igen. Vár - mondom kábán.

-      Ne nézz már így! - túr bele a hajamba.

-      Hogyan? - kérdezem kíváncsian.

-      Mindegy - sóhajt fel.

-      Hétvégén szülinapom lesz! Eljössz? - kísérem ki.

-      Ki nem hagynám! Szép legyél! - mosolyog rám.

Beszáll a kocsijába és elhajt. Raffi mellém sétál és a lábamnak dől. Megetetem és körbenézek a neten. Valami lélegzet elállító ruha kell. Az elkövetkező napijaimat munkával, a délutánjaimat ruha kereséssel fogom tölteni. Másnap reggel izgatottan vettem fel az egybe részes ruhám. New Yorkban hatalmas a hőség már nyár előtt is. Így kétszer átöltöztem még reggel. Mindent elpakoltam ami kell és beszálltam Gideon mellé. Amint körbevezetett az épületben mindenhol megállt az élet, mintha csak azt jeleznék egymásnak, hogy megjött a friss hús. Az építészeti részlegen tárt karokkal fogadtak. Főleg amikor látták az új terveimet. Még nem nagyon barátkozom senkivel sem. Ahhoz nem ismerem őket elég jól, hogy megbízzak bennük.

-      Szóval te vagy Gideon új szerzeménye? - áll elém egy vörös hajú, negyvenes nő.

-      Hogy? - nézek rá.

-      Ugyan, mindenki tudja mekkora playboy - von vállat.

-      Én nem a szeretője vagyok! - rázom meg a fejem.

-      Majd az leszel. Előbb Ever aztán te... - sóhajt fel.

-      Mi köze van Evernek hozzám? - kérdezősködök.

-      Ever volt az új tervező vagy titkárnő. Tudja a fene miért vette fel. Ne hagyd, hogy téged is behálózzon kislány - néz rám.

-      Köszönöm, hogy szóltál - bólintok egy aprót.     

Mi a fene? Gideon, mint egy playboy? Nem néztem volna ki belőle, hogy ekkora kaszanova. Bár, ha jobban belegondolok, ahogy velem is viselkedett első nap. Vagy ez csak egy hülye céges pletyka? Az osztályvezetővel alaposan átbeszéltük a hatásköröm. Alapterveket készítek és javítok, ha valamit elcsesztek. Néha még ki is kell mennem az építkezésekre. Aztán később segíthetek az anyagok és bútorok beszerzésében. A liftben összefutok Gideonnal.

-      Berendezkedtél? - néz végig rajtam.

-      Ühüm - bólintok.

-      Hazavigyelek? - kérdezi kedvesen.

-      Mond csak minden tervezőt kihasználsz magadnak? - bukik ki belőlem.

-      Hogy mit? - lépünk ki a liftből.

-      Engem is azért hoztál ide, hogy ugyanúgy kihasználj, mint az előttem lévőt? - nézek a szemébe.

-      Honnan veszed ezt... Ever? - esik le neki.

-      Ne játszd a hülyét! - indulok a kocsija felé.

-      Úgy gondolom ez nem rád tartozik - lépked mögöttem.

-      Vele is ugyanúgy játszadoztál, mint velem? - állok meg.

-      Nem játszadozom senkivel. Ő ajánlotta fel magát - morogja.

-      Te meg kihasználtad... Érthető - ülök be.

Amikor azt hiszem, hogy ő nem olyan, mégis kiderül róla, hogy igen. Egész végig nem beszélünk. Mielőtt kiszállnék a kocsiból megfogja a kezem.

-      Nem vagyok playboy! Bonyolult, hogy mi volt körülöttem. Nem használom ki a nőket Syd - nézi a kormányt.

-      Nem tudnám elképzelni rólad - mondom halkan.

-      Egyszerűen más vagy! - engedi el a kezem.

-      Igyekszem nem hallgatni a pletykákra. Köszi, hogy elhoztál - szállok ki.

Aprót bólint és elindul visszafelé. Előkeresem a kulcsaim és ledobálom a cuccaim. Csinálok egy gyors ebédet és ruhakereséssel töltöm el az időm. Megnéztem egy csomót, de fektét nem fogok felvenni a szülinapomra. Anya egy kisebb összejövetelt akar csinálni a házunkban, mint minden évben csak egy családdal többen leszünk. Végül találtam egy gyönyörű fehér ruhát.  A háta csepp alakban kivágott,  mellesleg az egész csipkés. Az alja lágy fodrokban veszi körül a lábam. Azonnal beleszerettem és meg is vettem. Igaz, hogy háromszázezer dollárba kerül. Egy nappal a buli előtt megérkezik a ruhám. Este már indulok is vissza Párizsba. Útálok ingázni egyik földrészről a másikra. Másrészt imádok utazni. Megfejthetetlen egy lélek vagyok tudom. Este érkeztem meg a házhoz. Joe felkísért a lépcsőn és bevezetett a nappaliba. Amint megláttak elénekelték a boldog születésnapot. Könnybe lábadt szemekkel néztem végig mindenkin. A tortán segítséggel fújtam egy a sok gyertyát és beszélgettem a rég nem látott rokonokkal. Anya még egy zenekart is hozatott és az egész helyet feldíszítették, mintha az esküvőmre jöttem volna.  Mielőtt új dallamba kezdenének apa felkér táncolni. Két szempárt érzek a hátamba fúródni. Ahogy fordulunk meglátom Gideont az anyjával táncolni. Elfordítom a fejem és gondolkodom. Nem eshetek belé. Nem lehet. Újabb családtagok lépnek a képbe és elragadnak. A szeme... Azok a mélykék szemek engem bámulnak tele vággyal. Le sem tagadhatnánk, hogy vonzódunk egymáshoz. Amint sikerül elszabadulnom kimegyek a kertbe. Magam köré terítek egy plédet és lemegyek egyet sétálni. Mint mindig, sohasem maradok egyedül.

-      Boldog szülinapot! - áll mellém Gideon.

-      Köszönöm - mosolygok rá.

-      Ezt neked hoztam. Gondoltam lerakom a többi közé, de inkább személyesen adom át - nyújt felém egy fekete dobozt.

Kiveszem a kezéből és lassan kihúzom a fehér masni alól. Eléggé nehéz és drága is. Amint kinyitom eltátom a szám. Fekete, óriás szemes gyöngykarkötő van benne. Kiveszem a dobozból, hogy csatolja fel. Tökéletesen illik a bőrömhöz és borzasztóan gyönyörű.

-      Ezt nem... Jézusom... Miből van ez?  - nyújtom a fény felé.

-      Ónix - válaszol röviden.

-      Gideon én... Nem fogadhatom el - nézek fel rá.

-      Szülinapi ajándék - mosolyog rám.

-      De... - a számra teszi az ujját.

-      Már megint vitatkozol. Ne csináld! - rázza meg a fejét.

Végighúzza az ujját mindkét ajkamon és lágyan megcsókol. Nem szabadna ezt csinálnunk. Mire elhatározom magam, hogy átnézek rajta mindig összegabalyodunk. Mindig elbűvöl az érintéseivel és a szemeivel.

-      Köszönöm - nézek a szemeibe.

-      Iszonyat szexi vagy - motyogja a ruhámat bámulva.

-      Tudom. Azt mondtad szép legyek - vigyorgok rá.

-      Baby nekem pucéran is szép lennél - suttogja a fülembe.

-      Minden nőnek ezt mondod? - bámulom a mellkasát.

-      Még mindig playboynak tartasz? - emeli fel a fejem.

-      Én... Fogalmam sincs mit gondoljak rólad Gideon - sóhajtok fel.

-      Amit először gondoltál - simít végig az arcomon.

-      Azt, hogy seggfej vagy? - nevetek fel.

-      Leginkább azt is - mosolyog rám.

Visszamegyünk a házba és beállunk táncolni. Pár percig elfelejtem, hogy hol vagyok és kik vesznek körül. A mellkasára fektetem a fejem és hagyom, hogy ringasson. Mögöttünk pusmogások indulnak útra. Felemelem a fejem és találkozik a pillantásom Rayenével. Amint vége a számnak elindulok a tömeg közt. Bemegyek  a konyhára, ami a törzshelyem ebben a házban. Érzem, hogy mögém lép és ismét magával hozza a kísértéseit.

-      Te mit keresel itt? -  fordulok felé.

-      Szülinapod van - von vállat.

-      Meglepő, hogy emlékszel rá - nézek rá.

-      Gyönyörű vagy - lép közelebb hozzám.

-      Hagyj Rayen! Mit akarsz? - húzódok hátrébb.

-      Téged! Hiányzol Syd - nyom a konyhapultnak.

-      Úgy emlékszem lezártuk! Engedj el Rayen! - tolom el a mellkasától fogva.

-      Adj egy esélyt nekünk! Csak egyetlen esélyt! - fogja meg az arcom.

-      Nem, engem nem érdekel a beteges szex fantáziád! Engedj el Rayen! - mocorgok a keze közt.

-      Minden rendben van? - lép be apa.

-      Igen. Rayen éppen menni készült - tépem ki magam a karjai közül.

Otthagyom őket kettesben és felfutok a lépcsőn. Nyugalomra van szükségem. Esélyt adni kettőnknek? Megpróbáltuk és nem jött össze. Többet nem fogjuk újra kezdeni. Ujjak érnek a hátamhoz és összerezzenek. Nem kérdez semmit, csak végigsimítja a bőröm. Olyan puha a bőre, hogy az már fáj.    

-      Gyönyörű - húzza végig a kezét a tetováláson.

-      Fájdalmas volt, de megérte - mondom magam elé bámulva.

-      Látni akarom az egészet - nyúl a gombomhoz.

-      Nem vetkőzök le! - rázom meg a fejem.

-      Félig már meztelen vagy - von vállat.

-      Nem szoktam idegenek előtt levetkőzni. Kétéves koromban letettem róla - húzom el a kezét.

-      Nem vagyok idegen! Hm, és két éves sem vagy - szuszogja a nyakamba.

Végül engedek neki és kigombolom én magam a ruhám. A mellem elé fogom a többi részét. A fenekem felé lejjebb húzza a ruhát és egy csókot nyom a lapockámra. Az ujjai a ruhám alá furakodnak és végigsimítják a bőröm. Maga felé fordít és elhúzza a kezem. Visszasimítja a ruhát és begombolja. Játszunk egymással mint farkas a prédájával. Amint véget ér a bulim az ajándékaimmal együtt, ami legtöbbje vagy parfüm, vagy valamilyen ékszer beülök a kocsiba és a szállodába megyek. Volt értelme egyáltalán ide oda utazgatnom? Még egy hetet maradhattunk volna. A magán gépen amivel utazgatok majd megnézek minden dobozt. Csak felkapom a táskám és kabátom majd megyünk is. Gideon a gép mellett áll zsebre tett kezekkel. Egyedül az ő karkötőjét viselem. Elveszi tőlem a táskákat és felsétál velem. Egy gépen fogunk utazni. Amint felszállunk rávetem magam a táskákra. A dobozok formájából ítélve meg sem nézem őket. Úgy is tudom mi van benne. Viszont egy fekete dobozon megakad a tekintetem. Egy fekete és egy fehér rózsa van benne. Már most imádom és nem érdekel kitől kaptam. Amint végre leszállunk és hazajutok az ideiglenes házamba, Raffi elém vágtat és hozzám dörzsöli magát. Felfelé menet levetkőzök és félmeztelenül mászkálok a lakásban. Veszek egy forró zuhanyt és befekszem. Egy kicsit még játszom a karkötőmmel és hasra megpillantom Raffit.

-      Ő az egyetlen akibe nem lehetek sohasem szerelmes! Sohasem működne Raffi - suttogom Raffinak. 

Arra ébredek fel, hogy sírok. Felfrissítem magam és elkészítem magam a munkába. Mielőtt elindulok dolgozni a konyhában Gideonba botlok. Ránézek köszönés helyett és felhúzom a cipőim. Megfogja a karom amíg a másik magas sarkút is a lábamra tuszkolom. Összeszedem a papírjaim és a tükör előtt elsétálva végignézek magamon. Egy felül fehér, alul piros térdig érő, feszes ruha van rajtam. Kihúzom magam és a hasam picit kidomborodik belőle.

-      Elvigyelek? - kérdezi Gideon elhaladva mellettem.

-      Nem kell - kapom fel a kabátom.

-      Miért vagy ennyire makacs? - áll meg.

-      Nem vagyok az - indulok a garázs felé.

-      Ülj be a kocsimba! Haza is hozlak - fogja meg a karom.

-      Ez nem az otthonom - motyogom.

Felkapom magamra a fekete szövetkabátom és bezárom az ajtót. Kinyitja az ajtót és beülök. Kicsit erősebben bevágja utánam. Apa meghívott hozzájuk vacsorázni amikor nálunk voltak csak vagyok olyan feledékeny, hogy elfelejtek mindent. Veszek egy nem túl giccses ajándékot és valami egyszerű ruhába felöltözöm. Amint leparkol együtt megyünk fel. Annyira elmélyülök a gondolataimba, hogy felmegyek vele a huszonötödikre.

-      Elgondolkodtam - szállok ki.

-      Elnézést, de Mia van az irodádban és elég dühös - lép hozzánk a titkárnője.

-      Mindjárt megyek - indul el.

Szóval most már egy Mia nevezetű valaki is van? Beszállok a liftbe és lemegyek a huszadikra. Lepakolom a cuccaim és nekilátok a kupacnak az asztalomon. Mire végzek dél lesz. Lelépek ajándékot vásárolni és majdnem eltévedek. Még szerencse, hogy jól memorizálom a környéket. Ajándék helyett veszek a kedvenc vörösboromból. Alig, hogy visszaérek az épülethez Gideon egy szőke kislányt visz az autóhoz. Megtorpanok és végignézek rajtuk. Az ő lánya lenne? Megvárom amíg beülteti és elhajt a kocsi. Amint visszaülök a székbe újabb papírhalmazt kapok. Szerencsére kisebb terveket kell kijavítanom. Délután ötkor valaki megáll az asztalom előtt. Addig nem nézek fel amíg meg nem húzom a vonalat.

-      Hagyd abba. Vacsorázni megyünk - szólal meg.

-      Még nem végeztem - nézek még két mappára.

-      Vidd haza. Mennünk kell - morogja.

-      Jól van okos tojás - állok fel.

Megszédülök és visszahuppanok a székembe. Felhúz és összeszedi a cuccaim. Útközben rám adja a kabátot és előkutatja a kulcsait. Mielőtt átmegyünk átöltözöm. Egyszerű nyári ruhát veszek fel, saruval és felkapom a bőrdzsekim. Gideon a kanapén issza a whiskyt és már kitudja hányat megivott.

-      Részeg vagy? - állok meg előtte.

-      Fogd már be! - morran fel.

-      Inkább zuhanyozz le! Vacsorázni megyünk rémlik? - fonom karba a kezeim.

-      Tűnj el innen és hagyj békén! - dörren rám dühösen.

-      Na nem! Felmész és zuhanyozol! Húzz fel és szedd össze magad! - mondom mérgesen.

-      Igen is Grófné - gúnyolódik.

-      Csak Syd! - kiabálok utána.

Elviszem a kukába az üveget és felakasztom a zakóját. Egy órával később teljesen tiszta fejjel indulunk el. Én vezetek amíg ő elnavigál merre menjek. Kissé idegesen szállok ki a kocsiból. Egy barna hajú nő nyit ajtót. Lába mögött kifelé kukucskál a szőke kislány. Meglepődve bemutatkozok és bemegyek. Mindenkitől kapok két puszit és odaadom az ajándékot. Egész vacsora közben feszélyezett volt a hangulat. Legalábbis Gideon és a tudom is én kije közt. Vacsora után a többiek beszélgetni mennek a nappaliba, míg én megkeresem a mosdót. Beszélgetés zaja szűrődik ki a szobából. Nem akartam hallgatózni, de valahogy nem tudtam tovább menni, jobban mondva megállni. Én meg a kotnyeles, nagyszájú formám.

-      Azt hittem egyedül jössz és ráadásul idehozod a kurvádat is - morran fel a nő.

-      Nem kurvám! Ő a... - félbeszakítja.

-      Nem érdekel kicsoda! Tűntesd el innen! - morran rá.

-      Fejezd be! Nem vagyunk házasok! - csattan fel Gideon.

-      Állandóan ezt szajkózod! Sohasem szerettél ezért váltunk el! - vádaskodik a nő.

-      Tévedsz! Szerelmes voltam beléd! Csak voltam olyan hülye, hogy évekig azt hittem, hogy te is - veszekednek tovább.

-      Ha engedted volna megmagyarázni... - hápog a nő.

-      Mit, hogy félrekefélsz a terhesség harmadik hónapjától fogva? Mi történt volna, ha még egy hónapig maradok? Csinált volna neked még egy gyereket az enyém mellé? - kiabál rá dühösen.

Egy kis kéz megrángatja a szoknyámat és összerezzenek. A kicsi sírós szemmel néz rám. Felveszem a karomba és útközben felkapok egy kabátot neki és nekem is, majd kisétálok vele a kertbe. Lehet, hogy a kicsi nem is Gideoné?

-      Miért kiabál anyu és apu? - kérdezi a szépség a kezemben.

-      Nem értenek mindenben egyet - húzom fel rá a kabátot.

-      Te vagy apu új barátnője? - mosolyog rám.

-      Nem. Hogy is hívnak szépség? - terelem el a témát. 

-      Rose Hope Holloway - mondja büszkén a nevét.

-      Szép neved van. Én Sissy vagyok - mosolygok rá.

-      Mint a hercegnő a mesében? - csillognak a szemei.

-      Igen. Gyere sétáljunk egyet - teszem le a földre.

-      Aputól kaptam szülinapomra egy nagy Sissy babát. Olyan szép, mint te vagy - meséli lelkesen.

-      Nálad nem szebb - indulunk a virágok felé.

Egy darabig kint vagyunk majd befelé a kezemben viszem. A nő eltűnt, Gideon meg őrült szikrákkal a szemében néz minket. Percek óta most esik le igazán, hogy a lányát tartom a kezemben és az a barna hajú nő az anyja és a volt felesége. Átveszi tőlem a kicsit és felviszi az emeletre. Mire leülök csatlakozik hozzánk és újból inni kezd.

-      Tedd le azt a poharat vagy esküszöm azt is letuszkolom a torkodon! - nézek rá összehúzott szemekkel.

-      Megneveled a fiamat? - nevet fel mellettem Gideon anyja.

-      Ez a makacs nőszemély engem? - mormolja.

-      Miért nem néznéd ki belőlem? - kezdek el vitatkozni.

-      Egy legyet sem bírnál megölni nem, hogy engem - nevet fel.

-      Fogadjunk? - nézek rá vigyorogva.

-      Úgy viselkedtek, mint két ötéves - lép be apa a szobába.

-      Én aztán nem - csavargatom a hajam.

Apáék jól szórakoznak rajtunk az este hátralévő részében. Makacs vagyok és az is maradok. Mindig a magam igaza és feje után megyek. Kiskoromtól fogva ezt csinálom. Az este nagy részében bealszom a kanapén és arra ébredek fel, hogy valaki a karjában visz. Reggel arra ébredek fel, hogy valami piszkálja az orrom. Megvakarom és elfordulok. Újból viszketni kezd mire felmorranok. Felnyitom a szemem és egy hollófekete perzsa macska bámul a képembe. Hírtelen felülök és beverem a fejem. A lábamra ugrik és engem bámul a hatalmas szemeivel. Kimászok az ágyból és megkeresem a fürdőt. Úgy, ahogy vagyok kimegyek.  

-      Mindig így nézel ki? - jön egy kérdés a hátam mögül.

-      Ó, fogd be! - nyöszörgök.

Rálépek valamire és esek egy hatalmasat. Beverem a szemöldököm és ráülök a lábamra. Nevetés jön a hátam mögül és két kéz az arcom vizsgálja.

-      Eltört? - kérdezem kíváncsian.

-      Valószínűleg feldagad - szólal meg végre.

Kinyitom a szemem és a szemébe nézek. Egy apró puszit nyom a szemöldökömre majd magához húz és rátapad az ajkamra. A fenekemhez nyúl és a csípőjére ültet. Percekig faljuk egymást a földön ülve.

-      Khm! - szólal meg apa a hátunk mögül.     

Elszakad az ajkamtól és felhúz a földről. Elpirulok és besietek a fürdőbe. Nekidőlök az ajtónak mire kinyitódik és arrébb húz. Becsukja az ajtót és teljesen nekem simul.

-      Az apádnak semmi kifogása, hogy megcsókoljalak - mormolja a hajamba.

-   Nem neki kéne eldöntenie - motyogom elpirult fejjel.


Hellocska mindenkinek! 

Meghoztam a részt, egy nap késéssel. :) Remélem már vártátok :)
A következő jövő hét hétfőn kerül fel, ahogy kint az oldalon is látható. 
Köszönöm a pipákat és a szavazást is. Ti vagytok a legjobbak :) 
Kivételesen most, a fenti kép helyett zenét kaptok a fejezethez. 
Nekem nagyon bejön, hallgassátok közben. :) 
A 7. fejezetről csak annyit még, hogy picivel hosszabb lesz, mint a szokásos. 
Remélem nem bánjátok :D 
Na akkor ezek után jó olvasást és jó tanulást a hétre. 
Tudjátok a hétvége pihenésre való nem házi írásra. ;) 

Pusszantás Bubi