14.
- Elnézést az öltözékünk miatt! - szólal meg Gideon.
- Nyugodtan öltözzetek át - néz rám mosolyogva apa.
Aprót bólintok és felveszek egy egyberészes vörös ruhát. Kiemeli a pocakom és ez az egyetlen, ami rám jön még. Belebújok a papucsomba majd megkeresem a leendő férjemet.
Végignéz rajtam és elmosolyodik. Ő csak egy egyszerű farmer, fekete pólót vett fel.
- Kicsim csak a szüleink és a húgom van itt, nem a nagykövet! - húz magához egy apró csókra.
- Szeretek elegánsan kinézni! - pirulok el.
Nagyobb lesz a mosoly az arcán és elindulunk a többiekhez. Rosalie a konyhában áll és fura szemmel pislog vissza ránk. Gideon átkarolja a derekam és a húga elé vesszük az irányt. A szőke haja a derekáig ér és így magas sarkúban pont akkora, mint én.
- Szia húgi! - szólítja meg.
- Gideon Wayne, miért apától kell megtudnom, hogy nagynéni leszek? - korholja le.
- Elakartuk mondani Rose! Csak még nem most! - vakarja meg a fejét.
- Ha már itt tartunk bemutathatnál! - mosolyog rám.
- Syd, ő a húgom Rosalie, Ro a menyasszonyom Sissy! - mutat be röviden.
- Örülök, Rosalie Wayne személyesen! - mondja katonáés stílusban.
- Sissy Diana Hoffelmann személyesen! - nevetek fel.
- Bocsi tesó, de elrebolom töled! - fogja meg a kezem.
Gideon megrázza a fejét és elenged. Rosalie behúz a konyhába és leültet az egyik székre. Benyúl a hűtőbe és elővesz egy üveg pezsgőt. Kitölt magának egy pohárral és húzóra megissza. Önt nekem is egy narancslevet majd leül velem szemben. Szeret beszélni, azt már elsőre látom. Egy fehér csipkés ruha van rajta, fekete magas sarkúval ami kiemeli az alakját.
- Ne haragudj, csak annyira váratlanul ért ez az egész! Te meg a baba, Gideon meg a lánya ügye - fújja ki a levegőt.
- Kérdezz nyugodtan! - kortyolok a narancslébe.
- Mi a fenét műveltetek a konyhában? - néz rám vigyorogva.
- Hát azt inkább hagyjuk - harapom be a szám szélét.
- Szereted a bátyámat ugye? - kérdezi komoly fejjel.
- Igen, biztos lehetsz benne! - bólintok magabiztosan.
- Legutóbb mikor elmentem, elvált és a munkába temetkezett. Örülök, hogy valaki végre felkeltette az édeklődését - fogja meg a kezem.
- A legtöbb időmet itthon töltöm Rose! - jön be az említett.
- Persze, itthon is csak dolgozol! - mormogja.
- Ha hagynák, dolgoznék - ad egy puszit a fejemre.
Egy darabig beszélgetünk még. Mesél a tanfolyamról, amit éppen végez és a szakácsokról is, akikkel eddig együtt dolgozott. Néhányan elég kemények tudnak lenni, ha akarnak. Gideon leül mellém és a hasamat kezdi el simogatni. Jövőre, ha minden jól megy leteszi a szakmát és hazarepül pihenni, hogy újult erővel tudjon doglozni. Kiküldöm őket anyáékhoz, addig feltakarítom a maradványainkat. Elmosolyodok és halkan el is nevetem magam. A nappaliban anya és apa felesége nagyban beszélgetnek. Nocsak micsoda furcsa összhang. Amint leülök közéjük már rá is kezdenek. Összefolyva beszélnek egymás szavába, míg a végén fogalmam sincs miről van szó. Mindketten elhallgatnak és figyelnek rám.
- Hé, álljatok le egy kicsit! Kezdjétek előről! De egyesével! - intem le őket.
- Nahát, te tényleg grófné vagy! - szólal meg Rosalie.
- Még nem vagyok az! - vonom meg a vállam.
Anya kezdi először és egy vastag mappát húz elő tele esküvői cuccokkal. Minden előre le van tervezve, mintha tudták volna, milyen esküvőt szeretnék. Elém tesz először egy vastag esküvői magazint. Félretolom és elmagyarázom nekik, mit szeretnék.
- Emlékszel amikor Katrin megkért néhány éve, hogy lépjek fel egy divatbemutatón, ahol estélyi ruhákat mutattunk be? - mondom anyának.
- Igen! - bólint aprót.
- Egy gyönyörű fehér ceruza ruhát viseltem. Az alja törtfehérből, barack színbe ment át. Azóta is azt a ruhát akarom! - sóhajtok fel.
- Ha megvan még megszerzem neked! - csillognak a szemei.
- De ha nincs az sem baj! Beérem mással is - mosolygok halványan.
Aztán jön a meghívó, virágok és a többi. Kicsit elfáradok így Gideonhoz bújok. Amint a vállára hajtom a fejem már alszok is. Később az ágyban ébredek fel, betakarva, fehérneműben. Lassan sötétedik és fura csend van a házban. Körbenézek és meglátom a hatalmas mappát a kacatjaim közt gondosan lerakva. Gideon mellettem szorgosan pötyög a laptopján.
- Szia - nézek rá fél szemmel.
- Aludj nyugodtan! - néz rám a laptopjáról.
- Fura ez a csend! - ülök fel lassan.
- Elaludtál és hazaküldtem mindenkit - teszi félre a gépet.
- Mijót csinálsz? - húzódok mellé.
- Semmi különöset! - csukja le a gépet.
- Ki vetkőztetett le? - nézek rá mosolyogva.
- Én. Kényelmetlennek tűnt az a cucc rajtad - von vállat.
- Szeretem azt a cuccot! - nevetek fel.
Másnap reggel a konyhába csoszogva Gideon nyitva felejtette a gépet és kakaó csinálás közben akaratlanul is de belelestem. Végül is ott volt az orrom előtt, így nem számít kutatásnak. Az első lapon az adatoknak való hely üresen szerepel, majd tovább olvasva egy házassági szerződést veszek észre. Mi a jó franc? Lépteket hallok a nappali felől így úgy csinálok, mintha most kotyvasztanám a reggeli kakaómat. Nyugodj meg Syd!
- Szia picim - kapok egy nyak puszit.
- Szia - keverem meg a kakaót.
- Jól aludtál? - ül le a gép elé.
- Pompásan - dőlök a pultnak.
Újra gépelni kezd és kezdek egyre idegesebb lenni. Mi a francot akr jelenteni ez az egész? Nem bízik meg bennem vagy az anyámban? Miért kérte meg akkor a kezem? Miután megreggelizik elteszi a gépet és egy csók után elindul. Elindul bennem a vvívódás, hogy kutassak e vagy ne. Egy darabigmegtudom állni, hogy a józan eszemre hallgassak, végül nem érek vele semmit. Bemegyek hozzá és kihúzom az első fiókot ami a kezembe kerül. Ugyan azt a papírt találom meg, mint a gépén, csak az ő adataival és én még nem írtam alá. Le kell ülnöm egy különben nem hiszem el. Hova a francba kerültem? Egy másik mappa van Rayen nevével ez alatt ellátva. Minden amit tudnom kell róla abban a dossziéban van. Minden papír arról szól, hogy miket vett, mik állnak a tulajdonában. A papír a láthatóságról, a kezdeményezés, hogy minden hónapban kétszer láthassa a gyerekét. Ha nagyobb lesz hétvégenként nála legyen. Az alatta lévő dossziéban a volt felesége dolgai. Mia volt már szanatóriumban, drogelvonón és ült bolti lopásért is. A kicsi nem is lehetne nála, mivel a bíróság az apjának ítélte. Hogy a francba lehet akkor nála a lánya? Mi jogon tiltja meg Gideonnak? Lassan nyílik az ajtó és besétál rajta Gideon.
- Mi a francot keresel az irataim közt? - kérdezi idegesen.
Felállok és a házassági szerződést a képébe nyomom mappákkal együtt. Meglepődve néz rám aztán leesik neki a reggeli. Nem lehetsz ideges Syd! A kicsi miatt sem!
- Kutatsz utánam? - kérdezi idegesen.
- Vicces vagy Gideon! Nem nekem van tele a fiókom mappákkal! - mondom gúnyosan.
- Ahhoz semmi közöd! - morogja.
- Tényleg? Neked van képed az orrom alá dugni egy házassági szerződést? Ennyire nem bízol meg bennem? Azt hiszed, hogy kisemmiznélek? Komolyan olyannak gondolsz, mint Mia?- nézek rá fájón.
- Mégis honnan a fenéből tudnám, mikor hagynál el Rayenért? Honnan tudnám, mikor ás elő valamit a múltamból és veti be ellenem? Azt hiszed nem teszi meg? Azt hiszed nem venne el tőlem? - dobja le a papírt.
- Nem érdekel Rayen! Az egészben az a legjobb, hogy nem szóltál volna nekem Gideon! Véletlenül láttam meg reggel a gépeden és ne gyere nekem azzal a baromsággal, hog szóltam volna neked, mert ezt nem veszem be! Mikor szóltál volna? Amikor már késő és ott tartunk ,hogy én látogatom a saját véremet? - fonom magam köré védelmezően a karjaimat.
- Még az esküvő előtt elmondtam volna! - mondja röviden.
- Ha szeretnéd, hogy egyáltalán legyen esküvő, mindent elmondasz! Nem bírom a titkokat Gideon! Gyűlölöm, hogy mindent így kell megtudnom. Mintha nem is az én életemet élném! - sétálok ki a szobából.
- Sissy! -szól utánam.
Sziasztok!
Hát nagyon régen írtam már nektek. Több dolog is közbeszólt az életben. Ne aggódjatok semmi rossz, inkább jó. A lényegében annyi, hogy boldog vagyok végre az életben. Megtanultam a pletykákat és a baromira hülyéket kezelni. Nos most csak ennyi tellett ki tőlem, de ha igazán elkap az ihlet kaptok ennél hosszabb részt is. Most sajnos ennyire tellett tőlem. Remélem olvastok még és vissza is tértek hátha van valami új rész. Köszönöm, hogy van aki lég bízik ebben az egész sztoriban és azt is, hogy olvastok. Most is kaptok képet és egy zenét is amit mostanában imádok hallgatni. Most jó szórakozást és jó őszi szünetet már aki nem dolgozik! Puszi Bubi :)
