16.
A birtok ugyanúgy fogad, mint mindig. Semmi sem változott csak én. Naponta nyálas filmeket és zenéket hallgatok. Nem estem depresszióba a baba miatt. Gideon fel sem hívott azóta. Reméltem, hogy megpróbálkozik, de semmi. Apocakom a napok múlásával egyre jobban nő, rövidítve a szülés kezdetét. A kicsi egyre többet mnozgolódik odabent és néha elég kellemetlen tud lenni, amikor bordán talál. Az utolsó ultrahangon megtudtam a nemét is. Kislányom lesz és az apjára fog hasonlítani. Én is apára hasonlítok a legjobban. Rayen odalesz a boldogsától, hogy olyan lesz mint ő. A nyár végét a kerti pavilonban töltöm és olvasok vagy zenét hallgatok a kicsivel. Anya egész szép szobát varázsolt nekem a szemközti vendégszobába. Egy nap apa felhívott telefonon. Furcsa volt a hangja és azonnal izgalmi állapotba került a szívem. Nem kellett volna így reagálnom, hátha hallok róla valamit, de mégis megtettem.
- Rossz híreid vannak? - kérdezem gyanakvóan.
- Gideon és Mia... Hogy mondjam el ezt neked? - sóhajt fel tanakodva.
- Egyenesen apa! - mondom kemény hangnemben.
- Gideon újra feleségül veszi Miát - mondja rosszallóan.
Eltátom a szám és abban a pillanatban elsírom magam. Apa szólítgat, de a számra teszem a a kezem és megpróbálok némán zokogni. Kinyomom a hívást és a pocakomat átölelve zokogok fel olyan hangosan, ahogy csak tudok. Még utoljára küldök neki egy sms-t majd kikapcsolom a telefonom.
"Összetörted a szívem! Végleg összetörted a szívem!"
Ledobom az ágyra és próbálok megnyugodni. Anya beront hozzám és átkarolja a vállam. Hozzábújok és a vállán sírok. Este Rayen beállít hozzánk, látni szeretne engem. Megkérem anyát, hogy küldje el, de nem sikerül neki. Benyit hozzám és megkönnyebbülve pillant végig rajtam.
- Mázlista egy fasz Gideon - morogja.
- Kérlek menj el! - mondom halkan.
- Beszélek a fejével kicsim - guggol le elém.
- Utálod őt Rayen! - nézek a szemeibe kérdőn.
- Csak akkor, amikor rajtad van a keze - puszilja meg a kezem.
- Nem kell! Igazából nem az ő gyereke és én sem az övé vagyok. Had vegye feleségül azt a hárpiát újra, ha neki ez jó - sóhajtok fel szomorúan.
- Nem vagy boldog - simít végig az arcomon.
- Menj el jó? - sóhajtok fel fáradtan.
Aprót bólint és lassan egyedül hagy. Anya jön be utána egy csésze teával. Lassan kortyolgatva megiszom és úgy döntök, hogy visszamegyek dolgozni, amíg a kicsi engedi. Nem fogok itt ülni és magamba roskadni! Nem lehetek összetört, hiszen grófnő vagyok. Felöltözöm és előkéretem a kocsit. Anya hitetlenkedve bámul rám. Bemegyek a céghez és elfoglalom anya helyét. A titkárnője mindent elém tesz, még a tervrajzokat is. Átalakíttatom a céget, hiszen ehhez értek a legjobban. Késő este lesz mire sikerül megterveznem a belső rajzokat. Anya már kétszer felhívott és még sms-t is küldött. Elteszem a mobilom és felöltözöm. Amint kiérek az épületből Rayen lép elém.
- Anyám riadóztatott téged? - állok meg előtte.
- Fogjuk rá - mosolyog rám.
- Éhes vagyok - sóhajtok fel.
- Gyere, elviszlek enni - nevet fel.
Vacsora közben egész jól elbeszélgetünk. Sokat kérdez a kicsiről és az állapotomról is. Nehezek a felkelések és könnyűek az elalvások. Napközben elvagyok, de folyton hisztisnek érzem magam. Talán a munkában elterelődik a figyelmem ezekről. Vacsora után máris megrohamoznak az újságírók és holnap már címlapon leszünk. Rayen megpróbál kitérni előlük, de mindenhova követnek. A két testőröm odasiet hozzánk és arrébb taszigálja az embereket. Hazaérve elnevetem magam a helyzeten. Nemrég még Gideonnal voltam ugyanígy a Jerseyben. Tessék, már megint rá gondolok. Elkomorodom és felmegyek fürdeni. A szobába lépve Rúfusz felém siet. Gideon az ablakom előtt áll és rám vár. Mi a fenéket keres itt?
- Ki sem hűlt a helyem, de már Rayennel kavarsz? - kérdezi dühösen.
- Bagoly mondja... - morgom.
- Csak azt teszem, ami helyes a lányom érdekében Sissy! - sóhajt fel.
- Az lenne a helyes, ha velem lennél - ülök le a fésülködő asztalkámhoz.
- A kicsinek az apja mellett a helye, ezt te is nagyon jól tudod. Sajnálom, hogy úgy bántam veled. Nem gondolkoztam mielőtt beszéltem - kér bocsánatot.
- Ne várd el tőlem, hogy megbocsássak! - mondom halkan.
- Megértem, ha nem jössz el az esküvőre - lép az ajtóhoz.
- Komolyan azt, hiszed.... Te nem vagy normális Gideon! - állok fel.
- Szerettem veled lenni Syd! Mindennél jobban - karolja át a derekam hirtelen.
- Miért mondasz nekem most ilyeneket? Miért csinálsz úgy mintha soha többé nem látnánk egymást? - kapaszkodok belé.
- Mert így lesz kicsim! Többé nem jövök vissza, új életet kezdünk máshol. Megpróbáljuk újra - nyom egy csókot a homlokomra.
- Ne merészelj így elbúcsúzni tőlem! Azok után ne! Csak csókolj meg és menj el - mondom megtörten.
Felemeli a fejem és lágyan megcsókol majd szenvedélyesbe csap át. Nekidönt az ajtófélfának és áttapogatja minden porcikámat. Végigsimít a pocakomon majd elhúzódik tőlem és elsétál az életemből.
- Gideon kérlek... - nyúlok utána.
Még a lépcsőről visszanéz rám és megnyalja az ajkát. Átkarolom magam és nem engedek utat a könnyeimnek. Anya még megpróbálja feltartóztatni, de nem sikerül neki. Reggel még magabiztos voltam, nem érdekelve mit csinál. Most meg újra összetörte a szívem.
6 hónappal később
Miután sikerült túljutnom egy érzelmi hullámvasúton már nagyjából megnyugodtam a magam és a kicsi érdekében is. Két hónap múlva szülök, nem engedhetek meg magamnak ilyen hullámokat. Anya és Rayen segít a legtöbbet felejtenem. A hat eltelt hónap alatt Raffi is feladta a küzdelmet. Az állatorvos szerint már öreg volt és ebbe halt meg. Napokig sirattam őt is, hiszen gyerekkorom óta megvolt. Anya nem szerette, mégis megsiratta. a céget már elkezdték átalakítani úgy, ahogy én akartam. Még egy kisebb boltot is csináltunk az elejébe. Az egész olyan, mintha egy kastélyból léptél volna elő. Minden mesés és modern. Kellett valamit kezdenem magammal, ha nem akartam sanyargatni magam. Még terhesen is leakarnak fotózni a heti újság címlapjára. Kaptam az alkalmon és elfogadtam a felkérést. Több baba-mama magazin és modell újság címlapján fogok szerepelni a következő hónaptól. Rayen ellenzi ezeket a dolgokat. Mivel nem vagyunk együtt és nem is szándékozom vele lenni, így nem tilthatja meg. Maximum csak szólhat érte. Igyekszem új embereket megismerni és barátkozni. Nem ragadhatok le mindig ugyan annál az egynél. Se nála, se Gideonnál. Apa elmesélte nemrégen, hogy elköltöztek már az esküvő után. Gideon még néha hazajár és beszélgetnek pár szót, de ennyi. Azt mondta határozottan megváltozott. Várt valami mást is azok után...
- Asszonyom, hideg van. Megfog fázni - szól rám a sofőr.
- Ne haragudjon, csak elméláztam - szállok ki a házunk előtt.
Mostanában egyre nehezebben szállok ki a kocsiból, be még inkább. Vannak nehéz dolgok a terhességemben, de minden percét élvezem. Elég hideg ősz van, így igyekszem befelé sietni. Alig, hogy felérek a lépcső tetejére éles szúrás jön a hasamba. Megkapaszkodom az ajtóban és összegörnyedek. Újból érzem a szúrást és valami meleg folyik le a lábam közt, majd újabb erőteljes szúrás. Felsikoltok és lenyúlok a combomhoz. Felemelve a kezemen vért veszek észre. apa lép ki az ajtón és besegít a házba. Felvisz a fürdőbe és szól anyának.
- Mit érzel kicsim? - kérdezi aggódva.
- Szúrást... Fáj... Eszméletlenül fáj... - nyöszörgök.
- Hívj mentőt! Most! - szól rá apára hisztérikusan.
Percekkel később anya segít lemosakodni és tiszta ruhát felvenni. Egy törölközőt kapok a lábam közé és várjuk a mentőt. Persze az újságírók most sem maradhatnak el. Körbeveszik a kaput és onnan fényképeznek. Anya és apa jön be velem a kórházba.
- Bármilyen szúrást érez kérem szóljon - mondja a mentős.
- Mi történik velem? - ragadom meg a kezét.
- Megindult a szülés hölgyem - mondja visszafektetve.
- Megint jön! - mondom fájdalmas hangon.
Kapok egy kisebb fájdalom csillapítót és nekiállok lihegni. Anya kezemet fogja amíg be nem érünk. Felére sem emlékszem mi történik amíg a kórházba nem érünk. Csak arra emlékszem, hogy egyre nagyobb hullámokban jön rám a fájás és megindítják a szülést. Anya van mellettem és beszél hozzám. Csak annyit tudok kivenni a szavaiból, hogy nyomjak és lélegezzek. Órákkal később megkönnyebbülök, amint meghallom a kicsi sírását. Mielőtt láthatnám elviszik tőlem. Az orvosok rendbetesznek és kitolnak egy szobába. Annyira sokkos vagyok, hogy nem igazán emlékszem semmire sem. Amint meghallom azt a szót, hogy alvás már le is ragadnak a szemeim.
Sziasztok!
Hát most egyenlőre ennyi tellett ki tőlem. Remléem ez is tetszhető állapotban van. Hibákért ne haragudjatok. Nem érzem magam nagyon formában. Persze annyi ötletem lenne, de nem tudom őket belevinni. Ne haragudjatok de fél írói válságban vagyok. Jól olvasást nektek, Puszi Bubi
