7. fejezet 1. rész

7/1

Miután befejeltem a szekrényt még percekig bent voltunk és csak néztük egymást. Belül mélyen már érzem, hogy valami húz hozzá. Muszáj valamivel előhozakodnom, aha nem akarom, hogy idiótán vigyorogjon rám amiért észreveszi, hogy bámulom. Nem szoktam általában bárkit úgy órákig nézegetni, de őt nagyon is eltudnám.  

-      Mindig leiszod magad, ha dühös vagy? - kérdezem.

-      Újabb dolog amihez semmi közöd - dől az ajtónak.

-      Van egy lányod ember! - szisszenek fel.

-      Nem te vagy anyja és az apja sem úgyhogy ne szólj bele - morogja.  

-      Bocs. Észrevetted, hogy bent már harcolnak kihez kerüljek? - váltok témát.

-      Nem érdekel. Az nem az én ügyem - von vállat bunkón.

-      Tessék, már megint seggfej vagy! - motyogom.

-      Szokj hozzá! - sóhajt fel.

-      Te meg hozzám! - vonom meg a vállam.

-      Hozzád nem lehet! - rázza meg a fejét.

-      Örülök, hogy bosszanthatlak - nevetek fel.

Felsóhajt és magamra hagy a mosolyommal. Reggeli közbe apa furcsán méreget minket. Gideon is elég lazán van felöltözve. Furcsa módon mindig öltönyben látom. Útközben folyton az ajkamba harapok, hogy ne kérdezősködjek. Jobb kedve van, mint a fürdőben volt. Mitől lett ennyire komor? Miért érzem úgy, hogy nem működne köztünk bármiféle kapcsolat? Egész jól elvagyunk így, egymás bosszantásával. Amint visszaérünk, Raffi már az ajtóban várt ránk. Fura érzésekkel a mellkasomban lépkedek fel a szobámba. Kipakolom a ruháim és kicsit rendet teszek. Nem gondoltam volna, hogy ez az ő szobája. Azt sem gondoltam, hogy házas volt és van egy lánya. Egy bongyor hajú gyönyörűség, aki teljes mértékben az apjára ütött. Hamar eltelik a hétvége munkával, amit még péntek este hoztam haza és hétfőn újból kezdem, amit eddig otthon csináltam. Kijavítom más hibáit. Ebben aztán nagyon jó vagyok. A sajátjaimmal viszont fogalmam sincs mihez kezdjek. Ma kimehettem a frissen elkészült irodaépületbe. Teljesen kész volt, már csak bekell rendezni pár helységet mielőtt átadják. Nem akartam beleszólni, pedig lennének ötleteim.

-      Mit gondolsz? - lép mellém a főnököm.

-      Én már berendeztem fejben - mosolygok rá.

-      Láttam az arckifejezéseden ezért kérdeztem.

-      Oh, hát szerintem a folyosók boltívesek lehettek volna. A falak az unalmas fehér helyett kőburkolatosak. Az egyik oldalon, falról induló vízesés, ami egy kisebb szökőkútba torkollik. A portát semmiképp sem a bejárathoz tettem volna. A szemben lévő bár egyenesen lehangoló és a színek sem passzolnak egymáshoz. Ja és azt a nyamvadt fogóajtót is lecserélném. Összeesek mire elérek az előtérig. Ja és a növények is furák - nézek körbe.

Felnevet a szónoklatomon és egész visszaúton is. Amint rám pillant elvigyorodik. Nekem ez a véleményem. Ha valami nem tetszik az irdatlan nagy szám ki is mondja. Útközben megengedi, hogy tegezzem és a keresztnevén hívjam. Az irodája előtt Gideon vár ránk.

-      Minden rendben az építkezésen? - néz ránk.

-      Honnan szedted össze ezt az agyas nőszemélyt? - vigyorog rá.

-      Köszönöm. Végre valaki, aki nem kritizálja az eszem. Gideon tanulhatnál tőle - mosolyodok a bókján.

-      Nincs valami dolgod? - néz rám összehúzott szemekkel.

-      Fogalmam sincs. Frank? - nézek rá.

-      Nos azt hiszem ebédszünet van szóval menj - von vállat.

Mielőtt felkapnám a táskám, felnevet és belépnek az irodájába. Kihasználom az egy órát és elmegyek műkörmöshöz. Csak egy szolid mintát kérek bele és közben a karkötőmmel szemezek. Azóta le sem vettem, hogy rátette a csuklómra. Egyszerűen imádom, ahogy megcsillan rajt a fény és a kis New York feliratot is. Jobban megnézve, minden második gyöngyhöz tudok valami kis medált kapcsolni. Gideon olvas a gondolataimban?  Mire visszaérek, fájni kezd a lábam a cipőben. Nem pont ezt kellett volna felvennem. Úgyis utálom a tíz centis sarkakat. Mindenki kapkod és furcsán néznek rám. Kissé, mintha mérgesen is lennének. Frank behív magához és a kezembe tol egy kék mappát.

-      Mivel nagyon érdekfeszítő monológot hallottam tőled reggel, ezt kérlek nézd át ezt holnap reggelig és kérek egy véleményt róla - mosolyog rám.

-      Mi ez? - nézek rá.

-      Nézd meg! - bök a mappára.

Bólintok egyet és amint a szemem elé kerül a terv eltátom a szám. Egy gyönyörű négyszintes pláza alapterveit tartom a kezemben. Nem túlzás egy kicsit az a négy emelet? Ki akar négy emelet magasan vásárolgatni? A mélygarázs ötlete egyáltalán nem tetszik. Csak benzin pazarlás. Inkább fenti parkoló kéne.

-      Már neki is kezdtél? - nevet fel.

-      Hú, elég... Hogy is mondjam részletes - nézek rá.  

-      Péntek a határidő és most gyere velem. Igazgatói gyűlés lesz és szükségem lesz a kis eszedre - áll fel.

Frank is jó pasi, de ez a fura hanglejtés amit velem szemben alkalmas kissé bizarr. Utálhatnak azért a többiek, mert van eszem? Ahogy szétnézek megkapom a választ. Bezárom az mappát a fiókomba és beszállok vele a liftbe. Mielőtt elkezdődne az egész leveszem a cipőim és megmasszírozom a lábam. Kettőkor mindenki betódul az ajtón és végigmér. Zsibvásár van tessék csak! Megforgatom a szemeim mire Gideon felszisszen. Szándékosan nekem szólt. Egyáltalán mit keresek én itt? Elvégre csak hibákat kéne kijavítanom. Egész végig fogalmam sincs mi a francról beszéltek. Elkalandoztam a sok pasi kinézetén. Egyrészt unatkoztam, másrészt érdekel kik az igazgatók. Van köztük elég fura figura. Aztán végigmérem Gideont. Sötétkék ing van rajta, fekete nyakkendővel.

-      Ne bámészkodj! - súgja a fülembe Frank.

-      Elvesztettem a fonalat - motyogom vissza.

-      Nos egy aprócska hibát találtunk az épület formáin. Az újoncunk eléggé kifejtette a véleményét a hellyel kapcsolatban és tökéletesen egyet értek. Sissy kifejtenéd azt, amit neked is elmondtál reggel? - néz rám.  

Ez most szívatás akar lenni amiért nem figyelek? Mindenki kíváncsian bámul rám és mondandómra vár. Az ajkamba harapok mire páran mocorogni kezdenek. Perverz formájukat!

-      Nos öhm, igen. Szerintem az előtér és a bár része az épületnek elvan cseszve. A falak túlságosan unalmasak, a bár egy nyugdíjas találkozóra emlékeztet. Ja és a fura izéket nem is említettem a bejárat mellett. Frászt kaptam tőlük. A forgóajtó totális baromság. A porta teljesen előtérben van így senki sem tud gyönyörködni a helyben. A folyosóknak boltívesnek kéne lenniük, a falaknak kőburkolatosnak. Az egyik oldalán egy kisebb falról induló szökőkúttal. Ja és nem értem, miért akarna bárki is szőnyegen végig vonulni egy liftig. A nők száz százalékban imádják hallgatni a cipőjük kopogását. Mivel nő vagyok nem igazán jött ez be nekem - fejezem be.

-      Megbocsátanátok öt percre? - áll fel Gideon.

Megáll mellettem és felhúz a székből. Alig bírom utolérni a cipőimben. Amint csattanik mögöttem az ajtó kitölt egy pohár whiskyt és húzóra megissza. Karba fonom a kezeim és várok mikor robban.

-      Neked teljesen elment az eszed? - néz rám halál nyugodtan.

-      Csak kimondtam amit gondolok - nézek a szemeibe.

-      Teljesen lealáztad a terveimet az egész igazgatótanács előtt! - morogja.

-      Nos, szar terveid vannak! - vonok vállat.

-      Ha ennyire rohadtul okosnak hiszed miért nem vitted még valamire az életben? Semmit sem tudsz az egészről! Mész a magad feje után!  - csattan fel.

-      Seggfejségből még nem vizsgáztál le? - horkantok fel.

-      Már mondtam... - félbeszakítom.

-      Blabla, tudom! - forgatom a szemeim.

-      Ne feleselj velem hamupipőke! - túr bele a hajába.

-      Nem tetszik, hogy okosabb vagyok nálad? - mondom nagyképűen.

-      Semmivel sem  vagy okosabb szívem! - bunkózik.

-      Meglátszik, hogy egy seggfej vagy! Csak, hogy tudd kiváló voltam építészetből! - morgok rá.

-      Meg nagyszájúságból is az vagy! - vágja rá.

-      Szokj meg nagymenő! - sóhajtok fel.

Egy kiadós vita után visszaülünk és egész végig csendben hallgatok. Többen is megbámulnak és rajtam felejtik a tekintetüket. A gyűlés végén Frankkel együtt megyünk le. Egész nap a hülye cipőm miatt masszírozom a lábam. Szexiség és fájdalom egy cipőbe zárva. Mire leérek a kocsihoz össze vissza jártatom a lábam, mint egy bolond. Mire levenném, egy pár rózsaszín gumipapucs kerül a szemem elé. Felnézve megpillantom Gideont. Türelmesen előttem tartja a papucsokat. Nem mondok semmit sem. Leteszi elém és felemeli a lábam.   

-      Most meg mi a frászt művelsz? - nézek le rá.

-      Csitt! - szól rám.

Leveszi a cipőim és felhúzza belebújtat a papucsba. Felsóhajtok és máris jobban érzem magam. Az ajkamba harapok, hogy ne nevessek fel. Beszállok a kocsiba kis a rózsaszín topánkámba és elmerengek. Túlságosan feszült köztünk a hangulat. Kicsit elbambulok rajt mire elvigyorogja magát.

-      Tetszik amit látsz? - néz rám.

-      Nem téged nézlek! Elbambultam - rázom meg a fejem.

-      Fáj még a lábad? - kérdezi kedvesen.

-      Sokkal jobb, de ebben nem mennék utcára - nevetek fel.

-      Így jár az, aki hamupipőkét akar játszani - néz rám fél szemmel.

-      Megint kóstolgatsz Gideon? - fonom össze a karom.

-      Messze járok a kóstolgatástól szívem - nyalja meg az ajkait.

-      Perverz, seggfej! - forgatom a szemeim.

-      Csak szeretnéd, hogy megkóstoljalak - vigyorog rám.

-      Elég jól elszórakoztatlak? - pislogok.

-      Csak, ha nem próbálsz meg okoskodni - kacsint.

-      Fogd be! - nevetek fel jókedvűen.

Amint belépek a házba ledobálom a cuccaim. Fáradt vagyok és nyűgös. Kikészítjük egymást az már biztos. Megetetem Raffit és kinyitok egy vörösbort a gondosan elraktározott borból. Felveszek egy inget meg egy bugyit és lazítok egy kicsit fürdés előtt. Az erkélyajtó elé telepedem és kifelé bámulok. Raffi lefekszik mellém majd a fejét a lábamra teszi.

-      Hiányoztam nagyfiú? - vakargatom meg a fülét.

Lassan kortyolgatom a vörösbort miközben az eget kémlelem. Túlságosan csendes ez a ház egy embernek. Miután kitett a háznál még csak be sem jött. Már miért jönne? Nem vagyok a szeretője, hogy itt maradjon. Kisebb szöszmötölés után meglátom őt az ajtóban, feltűrt ingujjal, fáradt szemekkel. Felveszi az üveget és megrázza a fejét.

-      Megdézsmálod a gyűjteményem? - kérdezi felsóhajtva.

-      Fáradt vagyok hozzád Gideon - lehelem magam elé.

-      Csatlakozhatok? - néz végig rajtam.

-      Ühüm - bólintok.

Hoz magának is egy poharat és leül velem szemben. Csak nézzük egymást meg kifelé és tök jól elvagyunk. Élvezzük a csendet, no meg azt, hogy nem gyilkoljuk egymást. Lassan kortyolom a bort ami már totál meleg a kezemben. Leteszi a poharat és elém térdel. Kiveszi a kezemből és egy csókot nyom a nyakamra. Pár gombot kibújtat a helyéről és lejjebb húzz a vállamról. Oda is kapok két apróbb csókot és a másik kezével magához húz.

-      Mit... - kezdek bele.

-      Sss... - húz az ágyékához - Csak érezz.  

A derekára kulcsolja a lábaim és a hátamra dönt. Tovább gombolja az ingem és elvigyorodik, amint felfedezi, hogy nincs rajtam melltartó. kibújtatja a karjaimat és rátapad a nyakamra. Beletúrok a nyakába és felnyögök, ahogy halad lefelé. Végigcsókolgatja a mellkasom és eljátszik a mellemmel. Lehunyom a szemem és kiengedek egy hosszú sóhajt magamból. Tovább siklik az ajka és a köldökömnél megáll. Türelmetlenül várom a következő helyet, ahol hozzám ér a szájával, de nem csinál semmit. Kinyitom a szemem és várok. Fogalmam sincs mit mondjak.

-      Eddig mehetek - harap az ajkába.

Egy morgásnak indul nyögéssel válaszolok az ingem gombolgató kezeire. Egy gyors csók után összeszedi magát és felkapja a kocsi kulcsait. Beletúrok a hajamba és elindulok zuhanyozni. továbbra is frusztráltan és most már szexre éhezve fekszem be az ágyba. A gondolataim nem hagynak békén. Folyton a szája körül járnak és egész éjjel fent vagyok. Inkább előkapom a mappát és villanynál átnézek mindent. Végül a papírhalmokon alszom el. Reggel vagyis inkább délben ébredek fel. Basszus totál elaludtam. Összeszedem magam és beletelefonálok. Ahogy elhaladok a bazi nagy tükör előtt, ami felesleges a házban újból a hasamra téved a tekintetem. Ha nem vettem volna észre a múlt héten akkor most sokkot kapnék. Oldalról is megnézem magam és megrázom a fejem. Nem vagyok terhes. Teljességgel lehetetlen. Azt már rég megérezném. Délután újból átrágom magam a plázán, de unatkozom rajt és inkább kimegyek futni. Raffi is csatlakozik hozzám és visszafelé lustán sétálgatunk. Megfürdetem este a zuhanyzóban és jót szórakozok rajta. A hatalmas bundás farkasom úgy néz ki, mint egy szárított gyümölcs. Nagyjából letörlöm róla a vizet és kiengedem a fürdőből.

Másnap reggel a kedven vörös ruhám cipzárját be sem tudom húzni a hasamtól. Felmorranok és előkeresem a másik testre simulósat. Mielőtt idegösszeomlást kapok elindulok. A kulcstartón észreveszek egy kocsi kulcsot. Bemegyek a garázsba és észreveszek egy piros sportkocsit. Eltátom a szám és beletúrok a hajamba. Kijárok vele és elindulok dolgozni. Amint találok szabad helyet már megyek is fel. Lerakom a cuccaim és csinálok egy kávét. 

-      Szia, tetszik a ruhád - lép mellém egy barna hajú, velem egykorú lány.

-      Szia, köszi - mosolygok rá.

-      Bocsi, hogy így letámadlak, nem akarok bunkó lenni, de te terhes vagy? - kérdezi félénken.

-      Nem - rázom meg a fejem.

-      A nővérem két hónapos és ekkora pocakja van, mint neked - nézi a hasam értetlen fejjel.

Mielőtt megkezdeném a munkát kérek egy időpontot a kórházban. Ha már más is így bámul egész nap akkor nagy a valószínűsége, hogy az vagyok. Szerencsére délre kapok időpontot. Felkapom a táskám és leviharzok a kocsihoz.

-      Jól vagy? - kapja el a karom Frank.

-      Persze, csak időpontom van a kórházban. Késésben vagyok - kapom elő a kulcsaim.   
          

A kórházban amint az ultrahangra kerülök majdnem elájulok. Annyira ideges vagyok, hogy nem bírok nyugton maradni. A sírás kerülget és egyedül vagyok.  Elfehéredek amint belépek az ajtón. A nővérke mellém lép és beterel egy függöny mögé. Átöltözöm a kórházi hacukába és kilépek. Elmondom az észrevételeim és lefekszem az ágyra. Igazából semmit sem vettem észre magamon, a hasam növésén kívül. A doki rám ken egy keveset a hideg zseléből.

-      Nos igen. Körülbelül a második hónapban járhat - nézi a felvételt.

-      Biztos? - kérdezem döbbenten.

Megmutatja az ultrahangos képet, ahol a szívverés és a baba ökölnyi méretű. Az orvos kinyomtatja a képet, felír pár vitamint mialatt átöltözöm. Ellát pár tanáccsal és kiszámolja mikorra születik meg.

-      December huszonnégy körül - írja be a könyvembe.

Teljes sokkban megyek a kocsimhoz. Annyira remegek, hogy nem tudom betenni a lyukba a kulcsot. Felhívom Gideont és megkérem, hogy jöjjön értem. Amint beszáll mellém kicsit megnyugszom. Nem kérdez semmit sem, csak hazavisz. Sokkal jobban kell vigyáznom magamra, mint eddig hiszen nem csak én vagyok. Azt hiszem sokkot kaptam. Mindig védekeztünk és szedtem gyógyszert is rendesen. Még most is alig fogom fel, hogy anya leszek és a nyár nagy részét átkell vészelnem. Lefekszem egy kicsit pihenni és késő délután hangokra ébredek fel. Gyorsan átöltözöm és lemegyek. Rose a konyhapulton áll és nagyokat nevet. Egy palacsinta repül a levegőbe. Raffi a konyha másik végében ül és nézi őket. Egyszerűen elbűvölőek ezek ketten. Alig, hogy beleszippantok a levegőbe émelyegni kezd a gyomrom. A szám elé kapom a kezem és rohanok a fürdőbe. Csak öklendezni tudok, hiszen alig ettem ma valamit. Vizes orr nyomakodik a kezemhez.

-      Raffi menj ki - tolom el.     

-      Várj meg a nappaliban Rose - nyitódik az ajtó.  

-      Ne! Menj ki kérlek - emelem fel a fejem.

Újabb öklendező roham tör rám. Felfogja a hajam és megvárja amíg végzek. Lehajtom az ülőkét és a segítségével felkelek. Amíg az arcomat mosom, újból összefogja a hajam és a kezembe nyomja a törölközőt. Amint végzek kihúz a nappaliba.

-      Szia - toppan elém Rose.

-      Szia szépség - mosolygok rá.

-      Ülj le, hozok valamit - terel a kanapé felé.

-      Ne fáradj, semmit sem tudnék ezek után enni - rázom meg a fejem.

-      Ha ettél valamit egyáltalán - sóhajt fel.

-      Apu éhes vagyok! - néz fel rá a lánya.

Amíg kint munkálkodnak addig picit összehúzom magam és oldalra dőlök. Magam köré fonom a karjaim és felsóhajtok. Raffi leül elém és csak néz rám. Megsimogatom a fejét mire közelebb húzódik hozzám. Leteszi a fejét mellém és úgy bámul rám.  

-      Most már ketten vagyunk - nézek a szemébe.

-      Megsimogathatom? - áll meg előttünk Rose.

-      Persze - ülök fel.

Amíg eljátszik Gideon elém tesz egy tál csirkés krumplit. Megjön az étvágyam és mire végzek az evéssel ismét émelyegni kezdek. Kiviszem a tálat és segítek neki elmosogatni.

-      Jobban vagy? - kérdezi halkan.

-      Sokkal, köszönöm. Gyönyörű lányt hoztatok össze - terelem a témát.

-      Hát, igyekeztem - vigyorog rám.

-      Menj nyugodtan, befejezem - pakolgatom el a dolgokat.

Ledobja a konyharuhát és eltűnik a látókörömből. Mire végzek mindketten a nappaliban alszanak a kanapén. Óvatosan felrázom és a kicsire mutatok. Ásít egy hatalmasat és felveszi a kezébe, mire még jobban hozzábújik. Elindulok felfelé zuhanyozni és a víz alatt a hasam nézegetem. Totál tanácstalannak érzem magam. Holnap munka után keresek egy anyukáknak való tanácsadót vagy valamit. Gideon behull az ágyba és rögtön el is alszik. Megrázom a fejem és kigombolom az ingjét és leveszem a cipőjét. Ráterítem a takarót és lefekszem aludni. Éjjel arra ébredek fel, hogy mögém kúszik és átkarolja a testem. Aztán úgy alszom tovább, mintha elájultam volna. Még az ébresztő előtt felébredek és lemegyek egy kávéért. Nagy nehezen összeszedem magam és várok.

-      Jó reggelt! - szólal meg.

Morgok egyet és a kávém felé fordulok. Nem éppen vagyok beszámítható állapotban kávé előtt. Le kéne szoknom erről is. Leülök vele szemben és lassan kortyolgatni kezdek. Amint az órára téved a pillantásom majdnem félrenyelek. húsz percem van felöltözni és elindulni. Leteszem a bögrét és felmegyek. Gyorsan elrendezem magam és tanácstalanul állok a gardrób előtt. Feszes farmer kilőve, feszes ruha kilőve. Végül találok egy egybe részes nyári darabot és gyorsan elrendezem magam. A lépcső alján Gideon elállja az utam.

-      Elkések! - nézek a szemébe.

-      Amíg nem ettél nem mész sehová - teszi zsebre a kezeit.   

Nem állok le vitatkozni. Valamilyen szinten igaza van és a kicsi miatt is kell valamit ennem. Gyorsan magamba tömöm a reggelit egy pohár narancslével lekísérem és a kocsi felé veszem az irányt.

-      Tetszik? - követ egészen a garázsig.

-      Oh, el is felejtettem megköszönni - fordulok felé.

-      Semmiség - mosolyog rám.

-      Imádom - szállok be.  

-      Gondoltam - nevet fel.

Az irodában esik le, hogy a lakásban hagytam a táskám és azt a hülye tervet is. Pár javítani való után belenézhettem volna. Hirtelen mindenki a lift felé kapja a fejét. Megpillantom Roset, amint a táskámmal felém fut és utána sétál ő is. Nekem adja és felsóhajtok. Az összes nő az osztályon féltékeny szemekkel bámul rám.

-      Vigyáznál rá egy kicsit? - ad egy puszit a lánya homlokára.

-      Persze. Megleszünk - bólintok.

-      Igyekszem vissza - indul el.

Egész jól elbeszélgetünk és leül az ölembe rajzolgatni. Megigazítom a ruhájának a gombját és elvigyorodom. A férfiak nem tudnak öltöztetni. Mire visszaér Rose elunja magát és szinten mindent megfogdosott és mindenkihez odament az irodában. Még Frankhez is benyitott.

-      Bocsánat - nézek rá.

-      Semmi baj. Hello szöszke - mosolyog rá.

-      Frank bácsi - fut hozzá.

Alig vagyunk bent két percig már fut is ki, én meg utána. Végül Gideonra tapad és felnevet. Felveszi a karjába és leülteti az asztalra. Felém tart egy papírzacskót és elsétál. Egy hatalmas csokis kakaós csiga van benne. Elvigyorodom és folytatom a dolgom. Délben lemegyek körülnézni a környékre. Végül egy hirdetésen találok egy baba-mama csoportot. Beteszem a táskámba és megveszem a vitaminjaim. Este lesz mire végzek minden papírmunkával. Beviszem Frank asztalára és még a kezembe nyom egy mappát, hogy vigyem fel Gideonnak. Összeszedem a cuccaim és felmegyek hozzá. Amint benyitom vissza is csukom az ajtót. Ever éppen előtte térdel és szájjal elégíti ki. Leteszem a pultra és hozzácsatolok egy üzenetet is. Legközelebb zárt ajtónál csináljátok! A lifthez sietek és lemegyek a garázsba.

Ahogy telnek a napok még több ruhám nem jön fel rám és kezdek elég érzékeny is lenni. Most jönnek ki rajtam ezek a női hormonok. A csoportban elég sok anyuka felismert és elláttak jó tanáccsal. Gideon egyre többet jött át a lányával és egyedül is. Elég jól elvoltunk hármasban. Egy beszélgetés alkalmával megkérdezte, hogy tudja e az apja a kicsit. Teljesen meglepődtem és elkezdtem terelni.

-      Fejezd be Syd! Tud már róla? - sóhajt fel.

-      Nem - rázom meg a fejem.

-      Elakarod neki mondani egyáltalán? - fordul felém.

-      Fogalmam sincs - húzom fel a lábam.

-      A kicsinek szüksége van apára - fogja meg a kezem.

-      Szerinted én nem tudom? - nézek rá.

-      Nem érdemel meg téged - simít végig az arcomon.

-      Inkább felnevelem egyedül, de Rayenből nem kérek - motyogom.

-      Én... Én leszek az apja... Ha te is akarod - dadogja.

Felnevetek és a nevetésem könnyekbe fullad. Kiérdemlem én egyáltalán ezt az embert? Magához húz és átkarolja a derekam. Az ölébe mászok és átkarolom a nyakát. Az egyik keze a hasamra csúszik és végigsimít rajta.

-      Nem kérhetem ezt tőled. Túl sokat tettél már értem. Nem kell az én... - a számra teszi az ujját.

-      Egyáltalán nem bánom - néz a szemembe.

-      Nem érdemellek meg téged - túrok a hajába.

-      Butaság! - kapok egy rövid csókot. 



Sziasztok! 

Tudom, hogy holnapra ígértem részt és kaptok holnap is valamikor este. 
Remélem nem bánjátok, hogy két részre szedtem ezt a fejezetet is. 
Túlságosan hosszú lett volna egybe a rész, nem mintha ez se lenne rövidebb. 
De aki szereti olvasni az írásaimat annak nem baj. 
Nos a háttér kérdés eldőlt. Marad az ami most van kint. 
Amúgy nagyon kedves barátommal tegnap azon beszélgettünk, hogy kiakarja adatni ezt a művem.
Szerintem nem vagyok olyan jó író, mint azt ő hiszi. Egyébként is még sokat kéne ahhoz tanulnom, húsz évesen, hogy profi könyvíró legyek. Remélem egyszer majd ha "nagy" leszek sikerülni fog és fejlődöm is addig. Szép remények mi? 
Aki elkezdi olvasni a blogot feltétlen keressen magának valami zenét. 
Nem mindig jegyzem le mit hallgatok közben. Valamikor hármat, valamikor mindenfélét. 
Viszont képet azt kaptok, mint mindig. :)
Na de nem is húzom itt tovább a szót. Köszönöm, hogy olvastok és pipálgattok :D <3 
Jó olvasást! Várjátok a kövit! 

Pusszantás Bubi