10. fejezet 1. rész

10/1

Hétfő reggel a naptáram nézegetve, felpattanok és összeszedem a cuccaim. Tegnap annyira belemerültem Jerseybe, hogy elfelejtettem a mai ultrahangot. Bő fél órám van beérni. Gideonnak dobok egy sms-t és öt perc múlva leér mellém a kocsijához.

-      Hogy felejthetted el? - néz rám értetlenül.

-      Jerseyben voltunk rémlik? - nézek rá.

-      Igen minden pillanata - fogja meg a kezem.

Tizenöt perc alatt beérünk és keresünk egy szabad parkolóhelyet. A kocsisor végén naná, hogy találunk. Átkarolja a derekam és elindulunk befelé. Bent többen is végignéznek rajtunk. Az újságos felé menet észreveszem magunkat a címlapon. Megállok és odahúzom maggal Gideont is.

-      Jól nézünk ki - nézi meg közelebbről a képet.

-      Ezért bámul mindenki? - veszem ki a kezéből.

-      Valószínűleg, de nem érdekel. Az esküvőn is lekaptak - lapoz a kezem közt.

-      Szuper! Menjünk, nem akarok késni - teszem vissza.

Ketten vannak előttünk nagyobb pocakkal, mint amiket eddig láttam. Mindegyik anyuka a papírjait nézegeti, amíg én ki sem pakoltam az enyémeket. Feledékeny anya lesz belőlem az biztos. Csiga lassan megy az idő és kezdek ideges lenni. Előkutatom a terhes könyvem és Gideon kezébe nyomom. Belelapozgat és vigyorogva felém fordul.

-      Karácsony? - kérdezi.

-      Ühüm - bólintok.

-      Megmondom anyának, hogy ne várjanak karácsony este - nyom egy puszit az arcomra.

-      Milyen vagy már! - nevetek fel.

Amint mi következünk felsóhajtok és behúzom magam után őt is. Odaadom neki a táskám és felhúzom a szoknyámat. Hideg zselét nyom a hasamra és végighúzza rajt az ultrahangos kütyüt. Gideon leül mellém és a képernyőt bámulja. Kisebb szívdobogást hallunk, mire az én szívem is erősebben kezd  el verni. Sokkal nagyobb lett, mint a legutóbb volt. Kapok pár tanácsot a kávézásról, a cigizésről és az egyéb drog használatról. Szedjem tovább a vitaminjaim és vigyázzak magamra és ne a legnagyobb melegben napozzak, legfőképp ne betegedjek meg. Kérek egy kinyomtatott képet és letörlöm magam. Amint elkészül, elrendezem magam és elindulhatunk. A lépcsők felé haladva Gideon megszerzi tőlem és a kocsiig vigyorogva azt bámulja. Magához húz és kapok egy mély csókot. Elteszi a zakójába majd elindulunk vissza a cégbe. Az épület előtt leparkol és felmegy pár papírért. Addig én kint várok rá. A telefonom villogni kezd anya nevével a kijelzőn. Azt hiszem kínos beszélgetésnek nézek elé. Felveszem és várok egy kicsit mielőtt anya elkezdené.

-      Miért nem tudom, hogy gyereket vártok? Az anyád vagyok Sissy! - szól bele nyugodt hangon.

-      Alig két hete tudtam meg - rágcsálom a szám.

-      Azt hiszem ez nem telefon téma! Személyesen kell beszélnünk erről! - sóhajt fel.

-      Átrepülsz New Yorkba? - érdeklődök.

-      Már itt vagyok péntek óta! Este találkozunk - nyomja ki.

Felsóhajtok és a táskámba csúsztatom a mobilom. Gideon is visszaér és elindulunk. Vajon ő tudta, hogy anya városban van? Mellesleg mindenki tudta rajtam kívül? Igazán nézhetnék híradót. Egy grófnő ahol megjelenik nem marad titokban. Főleg nem az anyám, akit mindenhová fotósok követik. A felhajtótól nem messze munkások dolgoznak. Kerítést építet a ház köré? Észreveszi, hogy mit bámulok és elmagyarázza, hogy miattunk és Raffi miatt is muszáj lesz. Magánterületen nem lőhetik ki a farkasom. Összerezzenek és kifelé bámulok. Miért van olyan érzésem, hogy ami körülöttem folyik, arról semmit sem tudok? Amint leparkol a lépcsők előtt felé fordulok.   

-      Tudtad, hogy az anyám péntek óta a városban van? - nézek rá.

-      Igen. Beszéltem vele telefonon - száll ki.

-      Miért nem szóltál? - csapom be a kocsiajtót.   

-      Nem akartam ezzel foglalkozni - vár meg a lépcsők előtt.

-      Vagy az anyám megkért rá - sóhajtok fel.

-      Este átjön - fogja meg a kezem.

-      Tudom. Felhívott úgy húsz perce. Mellesleg ők kik? - nézek a két monstrum felé.

-      John és Bob. Sokáig a cégnél voltak, amíg ide nem költöztél - karolja át a derekam.

Rájuk mosolygok és Raffi az ajtóban fogad minket. Leveszem a cipőm és leguggolok hozzá. Megszeretgetem és adok neki enni. Hogyan tudtam ennyire nem észrevenni, mi folyik körülöttem? Eddig kézben tartottam az életem. Odafigyeltem minden részletre, aztán hirtelen már azt sem tudom kik vesznek körül és mi is történik. Teljesen elvesztettem az eszem, miközben azon munkálkodtam, hogy beleszeressek Gideonba. Ez így nem jó, nagyon nem jó. Szeretem a régi énem. Finom illatok jönnek a konyha felől. Korogni kezd a gyomrom és elindulok. Amint belépek, egy idős asszonnyal futok össze. Mától már bejárónőnk is van?

-      Oh, elnézést - torpanok meg a boltív alatt.   

-      Semmi baj, kedveském. Nyugodtan vegyél, amit szeretnél - mosolyog rám.

-      Sissy vagyok. Maga? - ülök le.

-      Nyugodtan tegezz. Mona vagyok - nézi meg a töltött csirkemellet.

-      Isteni illata van - nyálazom meg a szám.

-      Köszönöm. Nemsokára készen lesz, csak nem éhes vagy? - keverget valamit a tűzhelyen.

-      Nagyon, de nemsokára anyám is itt lesz. Nem akarok az egyetlen lenni, aki nem eszik - vonok vállat.

-      Van pár péksütemény a kamrában. Megyek hozok valamit - tűnik el.

Fura, hogy Gideon nem szólt róla. Újabb dolog, amit meg kell beszélnünk. Mona egész szimpatikus. Olyan, mintha a nagyim lenne, nem a bejárónőnk. Legalább meleg mosollyal fogadott, amint beléptem. A régi konyhafőnökünk egy kiállhatatlan nőszemély volt. Soha nem láttam mosolyogni. Azt hiszem kedvelni fogom őt. Letesz elém pár sajtos pogácsát és egy pohár narancslét. Megkóstolom és majdnem felnyögök az ízétől. Pontosan olyan, amit nagyival szoktunk csinálni még totyogós koromban. Mennyire hiányoznak azok az idők.

-      Nagyon finom - motyogom két falat közt.

-      Örülök neki - mosolyog rám.

-      A nagyimmal csináltam utoljára ilyent - motyogom.

-      Az unokám is szeret ezzel hencegni - veszi ki a csirkét.

-      Köszönöm, megyek átöltözöm valami kényelmesebbe - állok fel.

-      Nemsokára megterítek és az édesanyja is megérkezik - mondja mielőtt magára hagynám.

Aprót bólintok és eltűnök az emelet felé. Fehér vászon nadrágot veszek fel, királykék pólóval. Nem fogok kiöltözni egy vacsorához, mert anya is itt lesz. Már nem a kastélyban vagyunk, ahol muszáj volt. Ki tudja, mikor toppan be valaki. Gideon a papírjai felett görnyed és bosszúsan ráncolja a szemöldökét. Leülök a másik székbe és beszélni kezdek.

-      Megismertem Monát. Nagyon kedves nő - sóhajtok fel.

-      Mától nálunk dolgozik - válaszol röviden.

-      Van még valamiről tudnom kéne? - állok fel.

-      Miért van? - lapozgatja az aktát.

-      Mond meg te! Fogalmam sincs mi folyik körülöttem - vonok vállat.

-      Haragszol, mert nem szóltam anyádról? - néz fel rám.

Vállat vonok és egy papírt nyújt felém. Az első ami megkapja a szemem Rose neve. Végigolvasom és ledöbbenek. Nem láthatja a lányát addig, amíg viszonya van egy másik nővel. Hevesebben kezd el verni a szívem és az asztalra teszem. Félúton vagyok a nappali felé, amikor átkarolja a derekam és maga felé fordít. Kapok egy mély csókot és feljebb emel. Beletúrok a hajába és a másik kezemmel megkapaszkodok a vállában. A combom alá nyúl majd felemel a csípőjére. Beleveszek a csókjába és felmászunk a fürdőbe. Leültet a kis szekrényre és lehúzza rólam a pólót. A földre dobja majd újból rátapad az ajkamra. Letolom a válláról a zakót és leszedem róla az inget. Fél kézzel megengedi a vizet a zuhany alatt és segít levetkőzni. Kiengedi a lófarokba kötött hajam és beállunk a víz alá. Magához húz és csak ölel. A falnak dől és a nyakamba temeti az arcát. Átkarolom a nyakát és mindkét kezemmel a fejét simogatom.

-      Nem láthatom a lányom, amíg Mia meg nem változtatja az engedélyt - motyogja a bőrömbe.

-      Nem tehet ilyent! - lepődök meg.

-      Már megtette! Rose a mindenem - szorít még erősebben.   

-      Miattam csinálta? - tátom el a szám.

-      Azt akarja, hogy hagyjalak el vagy soha az életben nem láthatom a lányom - túr a vizes hajamba.

-      Mit választottál Gideon? - kérdezem suttogva.

-      Mit kellene? - húzódik el.

-      A lányod! Ő az első! - nézek a szemébe.

-      Nem érted! Ha őt választom soha többet hozzád sem érhetek. Ha téged, a lányom nem láthatom felnőni - hunyja le a szemeit.

-      Nem számít! Rose az első! - rázom meg a fejem.

-      Találok más megoldást! De egyikőtöket sem veszítem el - csókol meg lágyan.

Zuhany után sokáig rágódom a szavain. Egyértelműen Rose az első. Én nem számítok, most nem. Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Felöltözök és lemegyek a nappaliba. Anya nemsokára megérkezik és még őt is végig kell hallgatnom. Mona már rég megterített és elindult haza. Pontban hétkor nyílik az ajtó és belép rajta az anyám. Elé sétálok és megölelem.

-      Szia anya - köszönök halkan.

-      Szia kincsem - mosolyog rám.

-      Hiányoztál - sóhajtok fel.

-      Valami baj van igaz? - emeli fel a fejem.

-      Vacsora után elmondom - sóhajtok fel.

Gideon az ebédlőben vár minket. Köszön anyának és elkezdünk enni. Végig a kicsiről kérdez és alig bírok odafigyelni rá. El kell hagynom Gideont, hogy láthassa a lányát. Nem tehetek mást. Fájni fog úgy, ahogy fájnia kell, de mindent kibírok. Vacsora után leszedem az asztalt és beindítom a mosogató gépet. Addig Gideon és anya hosszasan beszélgetnek. Felmegyek és előkutatom a kicsiről a képet. Mire visszaérek egyedül találom. A kocsi kulcs hiányzik az asztalról. Szóval elment. 

-      Elijesztetted? - nyomom a kezébe az ultrahangos képet.

-      Sissy! - szól rám.

-      Nem kérhetem tőle, hogy ne a lányát válassza - motyogom.

-      Szeret téged. Látom a szemében - néz rám.

-      Alig pár napja vagyunk együtt igazából - piszkálom a karkötőt, amit tőle kaptam.

-      Nem számít mióta vagytok együtt! Emlékszem apád is így nézett rám - mereng el.

-      Már nem tudom irányítani az életem anya! - gyűlnek könnyek a szemembe.

-      Ne is akard kincsem! Ne sírj jó? Találtok megoldást - törli le a könnycseppjeim.  

Aprót bólintok és hozzábújok, mintha megint gyerek lennék. Attól függetlenül, milyen hárpia szokott lenni, ha számítanom kellett rá mindig ott volt velem. Kisírom magam és kissé nyugodtabb is leszek. Kilenc körül visszaindul a szállodába és egyedül maradok. Raffi mellém sétál és hozzám dörgöli a fejét. Addig amíg rózsaszín burok vesz körül minden szép és jó, de aztán kidurran és befelé özönlik a fájdalom. Végigsimítok a pocakomon és felmegyek bőröndöt pakolni. Le kéne nyugodnom már a baba miatt is, de nem megy. Mia teljesen Gideon megszállottja lett és meg is értem miért.

-      Hová mész? - lép be a szobába.  

-      Roset kell választanod - lépek be a gardróbba.  

-      Hagyd abba! Senki nem megy sehová - jön be utánam.

Kiveszi a kezemből a ruhákat és visszateszi őket. Kihúz a gardróbból és az ágyra ültet. Beviszi a bőröndöt és elém guggol. Az arcára simítom a kezem és belenézek a kék szemeibe. Fogva tartja a pillantásom és egy csókot nyom a tenyeremre.

-      Nem akarom, hogy elhagyj! Sem ma, sem máskor. Kellesz nekem Syd! Jobban, mint eddig bármi, amit akartam - húz le az ölébe.

A combjára ülök és rátapadok az ajkára. A csípőmbe kapaszkodik miközben visszacsókol. Egyikünk sem mondta még ki a szeretlek szót, de azt hiszem még nincs itt az ideje. Egyenlőre még csak éreznünk kell és én kezdem tökéletesen érezni.

-      Sajnálom! Totálisan kétségbe estem. Én... Kezdek nagyon is beléd habarodni és... Nem tudom, hogy... Egyszerűen irányítani akartam az életem, de nem megy. Nélküled nem - motyogom össze vissza.

-      Kis irányítás mániás - mosolyog rám.

-      Nem vagyok az, csak ha utállak - nevetek fel.

-      Csakugyan? - csíp bele a fenekembe.

-      Hé, ez nem fer - dörzsölöm a bőröm.

Levetkőzünk és bemászunk az ágyba. Mellkasára fektetem a fejem és a bőrét piszkálgatom. A csípőjénél tart az ujjam, amikor elkapja és összekulcsolja a kezünket. A másik kezével a vállam és a hajam birizgálja.

-      Szeretnéd, ha berendeznénk a szemközti szobát a kicsinek? - töri meg a csendet.

-      Komolyan? - nézek fel rá.

-      Karácsonyig még van időnk - vigyorog rám.

-      Jó ötlet - harapok az ajkamba. 

Reggel teljesen feldobódva mászkálok a házban. Már öt óta fent vagyok és pörgök, mintha drogoznék. Miután lezuhanyzok megmosom a hajam is. Törölközőbe bugyolálom magam és halkan bekapcsolom a hifit. Pont a kedvenc számom megy benne. Halkan dúdolni kezdek és felitatom a hajamból a vizet. Gideon is ébredezni kezd és a tükörből észreveszem, hogy az ágyból bámul, tarkóra tett kezekkel. Felveszek egy halvány rózsaszín csipkés fehérneműt és  kihalászok egy szürke mintás pólót majd fehérneműben megszárítom a hajam. Ahogy végzek Gideon elfoglalja a fürdőt és nekiáll borotválkozni. Mellé lépek és egy puszit nyomok a borostás arcára.

-      Hagyd meg! Szexi - bökök egy pöttyöt az orrára a borotva habból.

-      Jól van Madame! - vigyorog rám.

-      Szuper! Megyek megnézem Raffit - indulok le a lépcsőn.

Mona már készíti a reggelinket. Beköszönök neki és beengedem Raffit. Végigméri Monát és leül mellém. Megmutatom neki, hogy etesse meg és kedveltesse meg magát vele. Bekapok egy falat pirítóst felfelé menet. Raffi felsétál velem és megáll az ajtóban. Gideon éppen a boxerját húzza fel amikor mögé állok. Megfogom a szélét és segítek neki felhúzni. Végigsimítok a tetoválásán és elé állok. Végigcsókolom az arcát, a nyakát és megállok pont a szája előtt. Egy ideig egymás lélegzetét szívjuk be. Ráharapok az alsó ajkára és meghúzom egy kicsit. Végigsimítok a meztelen felsőtestén, le a dudorodó nadrágjáig. Belemarkol a fenekembe és kapok egy rendes reggeli csókot.

-      Jössz reggelizni? - gumizom fel a hajam.

-      Épp azt csináltam - húz fel egy pólót meg egy nadrágot.

A kezembe nyom egy melegítőt az övéi közül és lefelé megyünk. Útközben feltűröm a szárát, nehogy elessek és leülünk enni. Mona jót mosolyog rajtunk. Úgy etetem mandarinnal, mint egy ötévest és egész jól elszórakozom. Mielőtt elindulunk dolgozni teszünk egy kis kitérőt az óvoda felé. Rose amint meglátja a kocsit megáll és felkacag. Kiszállunk mind a ketten és bekísérjük. Mia dühösen minket bámul, leginkább engem. Letudnék neki keverni egy nagy pofont. Rose megmutatja neki a helyét és segít levenni neki a cipőjét, papucsra.

-      Sohasem leszel az anyja! - sziszegi mellém lépve.

-      Nem, de én sosem fogom arra kérni, hogy válasszon köztem meg a gyerek közt! - állom a pillantását.      

-      Azt hiszed téged fog választani? Túl sokat képzelsz bele! - mondja gúnyosan.

-      Mindegy mi lesz! Én legalább tudok veszteni nem úgy, mint te! Akadj le Gideonról! - morranok rá.   

Elköszönök Rose-tól és elindulunk dolgozni. Hihetetlen, hogy milyen aljas egy... Mielőtt felmennénk benézünk egy pékségeshez. Kapok egy hatalmas csokis csigát és elindulunk. Frank rám mosolyog és megakad a tekintete a pocakomon. A hajába túr és az irodája felé pillant. Biccentek egyet és lepakolom a cuccaim.

-      Nem tudtam, hogy terhes vagy. Ha tudom nem viszlek ki az építkezésre - magyaráz.

-      Tudok vigyázni magamra! Gideon meg túlaggódik mindent! - vonok vállat.

-      Ugye nem hagysz itt minket, mint Ever? - sóhajt fel.

-      Ne izgulj, karácsonyig maradok - mosolygok rá.

-      Ebédelnél velem? - babrál az órájával.

-      Sokáig gondolkodtál ezen? - nevetek fel.

-      Egy ideje már - bólint.

-      Félsz a pasimtól? Úgy tudom barátok vagytok - állok fel.

-      Tudom hol tartsam a farkam, ettől nem kell félned! - vigyorog rám.

-      Úgy beszélsz, mint ő! - rázom meg a fejem.

Visszaülök és nekiállok dolgozni. Többen is végigbámulnak, ahogy elmennek mellettem. Sohasem, hagyják már abba? Tizenegy körül egy vékony, indiai fickó áll meg előttem. Felnézek rá és várom, hogy megszólaljon.

-      Igen? - teszem le a tollam.

-      Maga az a nő múltkorról ugye? - mér végig.

-      Én volnék - bólintok.

-      Szükségem van magára! Jöjjön velem! - teszi zsebre a kezeit.

-      Mi? Hova? - értetlenkedek.

-      Kíváncsi vagyok a véleményére. Kisebb átépítést végeztünk egy felújításra váró épületnél és érdekel a véleménye. Igyekezzen, nem várok sokáig! - darálja.

-      Elnézést, de Gideon megtiltotta, hogy kimenjek az építkezésekre - mondom normális hangon.

-      Maga csak egy alkalmazott! Én parancsolok magának! - morran rám.

-      Maga üvöltözik nem parancsolgat! - bunkózok.

-      Szedje fel a seggét és induljon meg előttem! - mondja katonás szigorral.

-      Nem mehetek már mondtam! - sóhajtok fel.

Felhúz a székből és a lifthez ráncigál. Szerencsére, hogy sarut vettem fel. Kihúzom a kezem az ujjai közül és értetlen nézek rá. Mit nem lehet érteni egy nemből? Gyűlölöm az ilyen alakokat.

-      Maga így bánik az alkalmazottaival is? Különben meg ne rángasson terhes vagyok! - morgok rá.

Kinyílik az ajtó és Gideon kilép a liftből. Mellém sétál és kapok egy rövid csókot. Biccent az indiainak és átkarolja a derekam. Vöröslő fejjel belép a liftbe és elindul lefelé. 

-      Ki ez a bolond? - nézek fel rá.

-      A helyettesem - ültet le a helyemre.   

-      Nem normális - forgatom meg a csuklóm.

-      Bántott? - nézi a kezem.

-      Egyszerűen kiráncigált az asztal mögül. Meg valami építkezésről zagyvált. Mondtam neki, hogy nem mehetek, de nem értett a szóból - forgatom a szemeim.

-      Beszélek vele. Velem ebédelsz? - ül az asztal szélére.

-      Már elígérkeztem - mosolygok rá.

-      Hm, és ki? - nyalja meg az ajkát.

-      A főnököm - vigyorgok rá.

Frank megáll az asztalom előtt és kezet fog Gideonnal. Visszanéz rám és felsóhajt. Mielőtt elindulnánk kapok egy szájra puszit és a liftig elkísér. Most is többen kibámulnak ránk. Fogadni mernék, hogy fejben már Ever sorsára juttattak. Milyen irónikus nem?

-      Lenyúlod a nőmet? - néz rá.

-      Gyorsabb voltam - kacsint rá.

Felnevetek és otthagyjuk zsebre tett kezekkel. A parktól nem messze nyílt egy új gyorskajálda oda megyünk. Útközben Katrinbe is belefutunk és velünk jön enni. Ő lett volna ma a harmadik, aki ebédelni akart velem. Lila tincseket veszek észre a hajában és kérdőn nézek rá. Megrázza a fejét és Frankre téved a tekintete.

-      Oh, milyen tapló vagyok. Frank ő  a legjobb barátnőm Katrin. Kat ő a főnököm Frank - mutatom be őket egymásnak.

-      Hello - mosolyognak egymásra.

-      Lecserélted a pasid? - néz rám.

-      Előbb meghívott, mint ő - nevetek fel.

-      Hallottam anyád a városban van - kezd bele.

-      Később megbeszéljük - rázom meg a fejem.

-      Szóval Syd főnöke vagy! - néz Frankre.

-      Igen - bólint egy aprót.

-      Szingli vagy? - harap a hamburgerébe.

-      Kat - szólok rá.

-      Semmi baj. Valami olyasmi - válaszol a kérdésére.

-      Szóval bonyolult. Érdekes - hümmög.

Kat teljesen rástartol a főnökömre és a végén egy randit is kidumál belőle. Elmeséli, hogy csinált egy aktfotózást pasikkal, sőt az egyikkel még kavart is egy darabig. Rossz vagy Katrin! Alig bírom ki, hogy ne vigyorogjak rajta. Visszafelé elnevetem magam. Frank még mindig elpirulva sétál mellettem.

-      A barátnőd, hogy is mondjam... - hallgat el.

-      Szókimondó? - nevetek fel.

-      Az, nagyon is - bólint egy aprót.

-      Imádom is érte. Általában nem ilyen - szállunk be a liftbe.

-      Viszont gyönyörű - mondja halkan.

Betömöm még a csokis csigámat is és elrendezem az iratokat. Pár aláíratni valót felviszek Gideonhoz és ott is ragadok egy darabig. Megvárom amíg eszik és a kezébe nyomom a papírokat. Az ölébe húz és kapok egy csókot.

-      Jó volt az ebéd? - mormolja.

-      Találkoztunk Kattel és elég rámenős volt - nevetek fel.

-      Holnap az enyém vagy! - cirógatja a hátam.

-      Rendben! - fektetem a fejem a vállára.

Megvárom amíg végez és együtt megyünk le a cuccaimért. Eléggé elfáradtam és ez így fog menni napról napra. Hazafelé megállunk a plázánál és behúzom egy bababoltba. Megállok a sorban és körbenézek. Először is egy krém színű kötött cipőt veszek, aztán egy halványsárga ruhát és ugyanolyan színű sapkát. Az eladó rám mosolyog majd megakad a szeme Gideonon.

-      Gideon? - kérdezi suttogva.

-      Hello - néz rá.

-      Gratulálok! Rona teljesen odalesz, ha elmondom neki - mosolyog ránk.

-      Ha lehetne ne te. Én szeretném - rázza meg a fejét.   

-      Persze, tartom a szám - vigyorog rá.

A boltból kilépve felsóhajt és összekulcsolja a kezünket. A kocsiban elmagyarázza, hogy van egy örökbefogadott húga, aki Londonban van a nyár végéig. Egy iskolába jár Katrinnel. Amint leparkolunk a ház előtt észreveszem Rayent, Johnnal vitatkozni. Mit keres itt a múltkoriak után? Ahogy fellépkedek a lépcsőn észrevesz és felém fordul. Gideon utolér és mellém áll.

-      Mit keresel itt? - kérdezem mérgesen.

-      Beszélni akarok veled - nézi Gideon karját a derekamon.

-      Nincs beszélni valónk! Főleg nem azután, amiket mondtál - rázom meg a fejem.

-      Nem gondolkodtam tisztán - túr bele a hajába.

-      Nem érdekel! Menj el! - sóhajtok fel.

-      Akarom a gyereket - indul el felém.

-      Ha még egy lépést teszel beverem a képed! - morran rá Gideon.

-      Hagyj békén! Nincs kedvem veled vitatkozni! Nem mennénk már be? - húzom meg a zakóját.

-      Gondold meg Syd! - szól utánam.

Elég a volt a héten egy dráma is. Nem kell még Rayentől is ezt hallgatnom. Már választottam és Gideon mellett akarok maradni. Senki közt nem akarok ingázni.

Sziasztok! 

Extra hosszú résszel jöttem. Ez a másik kedvenc fejezetem. Van benne minden, humor, rózsaszín köd, érzések. Nem akarom fényezni magam, de úgy érzem jól megírtam  a részt. Köszönöm, hogy olvastok és pipáltok is. legközelebb jövő héten hétfőn kaptok részt. Írnom kéne további fejezeteket, de tudjátok, hogy megy. Jó íráshoz, ihlet kell és kifogytam belőle egy picikét. De rémelem változik jövő hétig. Képet ismét kaptok és ez az egyik kedvenc zenét is. Nos ennyit beszéd elég is. :) 
Jó olvasást, szép vasárnap estét. :) 

Pusszantás Bubi