12. fejezet

12. 

Mindketten meglepődve nézünk rá. A torkomon akadnak a szavak és hírtelen fogalmam sincs mit mondjak. Azt tudom, hogy őszintén szeretem Gideont. Miért most kellett megjelenned Rayen? Miért éppen akkor, amikor összerázódtunk? A hasamra simítom a kezem a takaró alatt, a saját magam nyugtatása képen. Amint visszatalál a tekintetem Rayen szemeibe, valami változást látok. Talán a babáért, értem?

-          Egyedül rá és rám tartozik! Én vagyok az apa. Te csak egy betolakodó vagy!  - mondja öntelten.  

-          Mi? – kapom fel a fejem az előbbi sokkból.

-          Szeretlek Syd! Nem akartalak megbántani. Dühös voltam rád – néz a szemembe bocsánat kérően.

-          Menj el! Most! Ezt nem itt kell megbeszélnünk! Sőt ne is beszélgessünk! Menj el! – mondom zaklatottan.

Aprót bólint majd kilépked az ajtón, kavarodást hagyva maga után. Gideon ökölbe szorított kézzel áll az ágy mellett. Lehunyom a szemem és beletúrok a hajamba.

-          Én nem… Ne hogy azt hidd – kezdek magyarázkodni értetlenül.

-          Ha azt hiszed, hagylak ilyen könnyen elmenni, csalódni fogsz! – morogja katonásan.

-          Szeretlek! – suttogom meghatódva.

-          Emlékezz csak vissza, hogyan koslattam utánad! Még nem múlt el, amit érzek Grófné! Egy ideig még nem is fog! – csókol meg határozottan.  

-          Azt annak nevezted? – nevetek fel.

-          Állandóan a gondolataim közt jársz Syd! – simít végig az arcomon gyengéden.

-          Ahogy te is – puszilok a tenyerébe.

-          Szeretlek Grófné! – suttogja az ajkaimra.

-          Ezt még nézni is nyálas! – szólal meg valaki az ajtóból.

Elhúzódik és leül mellém. Kat, az ajtóból néz minket anyámmal együtt. Anya csak mosolyog ránk, míg kedves barátném fintorog.

-          Neked is szia – csúsztatom az ujjaim  Gideon kezébe.

-          Egy nagyon fontos pályázatot hagytam ott, hogy lássam minden rendben veletek! – néz rám szigorúan, félig könnyes szemekkel.

-          Jól vagyunk! Ne bőgj, na! - nyújtom ki felé a szabad kezem.

Betipeg a magas sarkújában és szorosan megölel. Kibuggyan pár könnycseppem, mire még jobban magamhoz szorítom. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Olyannyira szeretjük a másikat. Amint elhúzódik, letörli az arcát majd eligazítja a sminkjét.

-          Elhanyagoltál! – néz rám szigorúan.

-          Ne haragudj! Itt volt az esküvő, aztán a hétvégi kis kiruccanásunk, meg a baba és Rayen – sóhajtok fel.

-          Mit veszel fel a babaváróra? Még a képeket sem csináltuk meg Syd! – hüledezik.

-          Van még időnk Kat! – állítom le.

-          Négy napod van rá!  - csattan fel, mintha csak anyát hallanám.

-          Elütött egy biciklis! Emlékszel? –szólok rá, hogy képben legyen.

-          Addigra jól leszel! – kacsint rám.

-          Te sohasem változol! – nevetek fel jókedvűen.

Végül abban egyeztünk meg, hogy két nap múlva megcsinálja a képeket, ha jól érzem magam és segít apáéknak is. Gideon megy el utoljára az én unszolásomra. Muszáj aludnia, mert rossz nézni a karikákat a szeme alatt.  Amint hazaér felhív és pakol ruhát holnapra. Elköszönök tőle és lassan elalszom én is. Reggel Gideon az első, akit meglátok mellettem. Kapok egy mély csókot és pár puszit a hasamra. Felnevetek és magamhoz húzom. A nagy ölelkezésünket az orvosom zavarja meg a reggeli vizittel. Mosolyogva várja, amíg elengedjük egymást és csinál egy ultrahangot. Amíg rám keni a zselét végigbámulom a szerelmemet. Egyszerű farmer, fehér póló és fekete bőrkabát van rajta. Rajta felejtem a tekintetem és fogalmam sincs mit beszél a doki.

-          Pár perc múlva megírom a zárójelentést és hazamehetnek. Ne feledje, pihenjen! Óvatosan a sétálással és az emeléssel is! – néz rám szigorúan.

-          Igyekszem! – bólogatok.     

-          Vigyázzon rá! – fordul Gideon felé.

-          Meglesz! – vágja rá katonásan.

Miután kimegy felöltözök és hozzábújok. Beletúr a hajamba majd ringatózni kezdünk. Belefúrom a mellkasába az arcom és még szorosabban bújok hozzá. Totálisan szerelmes vagyok azt hiszem. Amint képhez kapom a papírokat már megyünk is. A kocsiban ülve végig fogja a kezem és le sem veszem róla szemem. A házig nem szólunk egy szót sem, csak élvezzük egymás táraságát. A szerelemem átfordul vággyá és egyre jobban kívánom. Anya az ajtóban vár minket amint leparkolunk. Nem bírok magammal. Érezni akarom a száját a testemen. Megszorítom a kezét mire megrázza a fejét. Egy ölelés után felmegyek arra hivatkozva, hogy fáradt vagyok. Gideon lent marad még és alig bírok várni, hogy feljöjjön. Kiállok az erkélyre és várok. Tíz perc múlva karok fonódnak a derekamra és rátapad a nyakamra. Megfordulok és rátapadok a szájára. Felemel a csípőjére, besétál velem a fürdőbe majd leültet a mosógép tetejére, és elszakad a számtól. Áttér a nyakam csókolgatására miközben levetkőztet. A terhességem előre haladtával a melleim is nagyobbak és érzékenyebbek lettek. Gideon vigyorogva nézi a dekoltázsom majd a pocakomhoz hajolva apróbb csókokat kapok. Ellép előlem és megengedi a vizet. Amint félig megtelik a kád levetkőztet, majd segít bemásznom.

-          Nem jössz be? – kérdezem csábítóan felhúzva a lábam.

-          Bármennyire is szeretném, nem lehet – simít végig az arcomon.

-          Biztos vagy benne? – simítok végig az ajkán az ujjammal.  

-          Akarlak, hidd el, de el kell intéznem pár dolgot – sóhajt fel fáradtan.

-          Várhat! – hajolok közel hozzá, hogy minél többet lásson belőlem.  

Gyors csókot nyom az ajkamra és már hűlt helyét látom. Hátradőlök a kádban majd Raffy besétál hozzám. Leül a kád mellé, leteszi a fejét a fejem mellé és rám néz. Megvakarom a nyakát majd nekiállok mosakodni. Ahogy kiszállok, elcsodálkozom a pocakomon. Elég vékony voltam mostanáig és ennyire meglátszik rajtam? Mióta terhes vagyok sokkal többet eszem és sírok. Felveszem a halvány rózsaszín hálóingem és lesétálok a konyhába. Gideon a nappaliban telefonál és papírokat rendezget, majd átmegy a dolgozószobájába. Bekapcsolom a rádiót, majd csinálok egy hatalmas szendvicset mindenfélével amit megkívánok. Egész jó számokat játszanak, ízlésemhez hasonlóakat és elkezdem lágyan rángatni a csípőm, miközben falatozok a szendvicsből. Mire végzek vele, Gideon hortyogását hallom a nappaliból. Kimegyek hozzá és betakarom egy meleg pléddel. Áthajolok a kanapén, egy csókot nyomok a szájára, mire kipattannak a szemei és óvatosan áthúz a testére.

-          Ne menj el! – motyogja álmosan.

-          Gyere az ágyba! – nyomok egy puszit az arcára gyengéden.

-          Jó itt! – szuszogja az orra alatt.

-          Összenyomsz - nevetek fel halkan.

Átfordul az oldalára, helyet csinálva nekünk. Úgy alszom el, hogy a picit simogatja. Éjjel arra ébredek fel, hogy édesség ehetnékem van. Kicsúszok a karjai közül és befalatozok a dugi csokiból. Amint a számba kerül, lehunyom a szemem majd élvezem az ízeket. Felülök a bárszékre, felkapcsolom a kisvillanyt hogy rálássak Gideonra. Felébred ő is, valószínűleg a hiányomra és kisétál hozzám.

-          Csoki? – kérdezi meglepődve.

-          Édesre éhezem – motyogom a csokit szopogatva.

-          Én meg rád éhezem – fordít meg.

Rátapad az ajkamra majd ledugja a nyelvét a torkomon. Beletúrok a hajába, miközben hátradönt a pultnak. Felhúzza a hálóingem egészen a csípőmig majd simogatni kezd a kezével. Lejjebb engedi a széket, hogy a csípőjénél legyek. Elszakad a számtól, majd bontani kezdi a farmerját. Segítek lehúzni neki, közben a szemébe nézek végig mire kapok egy halk nyögést. Nem szórakozunk egymással. Amint lekerül a nadrág róla lassan belém csusszan, kicsalva mindkettőnkből egy mély nyögést. Az egyik kezével megtart míg a másikkal a pulton támaszkodik és mozogni kezd. Hátrahajtom a fejem, amíg a nyakam csókolgatja. Az érzékeny pontomra találva összerándulok, mire erősebben kezd el lökni. Belemarkolok  a hajába és visszahúzom a fejét hozzám. Egész lassan szeretkezünk, kitudja meddig. Amint harmadszor elélvezek, meghallom anyám császkálását.

-          Gideon! – nyögök fel.

-          Sss! Fel ne kelts senkit! – néz a szemembe kielégülten.

Anya nekiáll zuhanyozni, miközben a bejárónőnk is megérkezik. Már hallom, ahogy a konyha felé igyekszik. Gideon is leáll majd elrendez, mintha semmi sem történt volna. Bárki, aki a szemünkbe néz látja, hogy egész reggel szeretkeztünk.

-          Faszomat! – mormolja mozgatva a csípőmet.

Alig bírom visszatartani a nyögéseimet ó, amikor Mona belép a konyhába. Elmegy lepakolni és biztosan észrevette, hogy nem éppen beszélgetünk a pult mögött. Anya is elkészült, ugyanis a cipője kopogását már a szobában hallom. Mire sikerül elélveznem csúnyán nézek Gideonra. Rám vigyorog és visszahúzza a nadrágját. Kapok egy rendes reggeli csókot majd szextől tocsogva lehúz a székről.

-          Rendben vagytok? – kérdezi Mona aggódva.

-          Persze – mosolygok vissza.

-          Nem vagy jól! Ha meglátod, hogy bármi mást csinál a fekvésen kívül, kötözd ki! – mondja szigorúan Monának célozva.

-          Ágynyugalom! – bólint rá katonásan.

-          Ne már! Megőrülök itthon! – nyafogok, mint egy óvodás.

-          Hívd át Katrint! – nyom egy puszit a fejemre.

-          Mit szeretnétek reggelizni? – váltja át a témát Mona.

-          Csirkét! – nézek rá nyuszi szemekkel.

Mindketten felnevetnek. mire elpirulok. A baba csirkét akar enni és kész. Felmegyünk a szobánkba és együtt lezuhanyozunk. Gideon leguggol elém és apró puszikat nyom a hasamra majd egyre lejjebb.

-          Én ezt kérem reggelire! – néz fel rám piszkos fantáziával.

Lehunyom a szemem és hátrahajtott fejjel várom a folytatást. Felnevet majd egy mélyebb csókot nyom az ajkamra. Gyorsan lemossa magát is és együtt öltözünk fel. Felveszek egy szürke cicanacit, szürke toppal és befekszem az ágyba. A topban látni mekkora pocakom van. Mielőtt elindul megáll az ajtóban és rajtam felejti a tekintetét.

-          Elfelejtettél valamit? – vigyorgok a bambulásán.

-          Gyönyörű vagy! – dől az ajtófélfának.

Kimászok az ágyból majd megállok előtte, hogy lehúzzam magamhoz egy csókra. Átkarolja derekam, miközben elmélyíti és hátrébb dönt. Elszakad a számtól majd elindul dolgozni. Kisebb pihenő után lemegyek Monához a konyhába. Amint meglát,  már terelne is vissza a szobába, de csak a nappaliig jutok. Kisebb derékfájásaim vannak az esés miatt így lefekszem tévézni. Ki kell bírnom, amíg el nem múlik. Nem akarok egy pityogós anya lenni!  Raffy is befekszik a kanapé mellé majd percenként rám néz. Megsimogatom aztán lassan elalszom. Álmomban egy hatalmas esküvőn vagyok, gyönyörű ruhában. Gideon a szemembe néz majd egyszer csak folyni kezd a szájából a vér és rám nehezedik. Felsikoltok és zokogni kezdek. Arra ébredek fel, hogy Raffy az arcom nyaldossa. Miután megnyugszom, kimegyek arcot mosni. Gideon korábban ér haza, mint eddig.  Csapódik az ajtó majd az első útja hozzám vezet. Vigyorogva felkap a csípőjére és kapok egy szenvedélyes csókot. A kanapéra ültet majd gyengéden simogatni kezdi a pocakom.

-          Van egy kis meglepetésem. Öltözz fel, itt foglak várni – mosolyog rám kedvesen.

-          Mi, most? – lepődök meg.

-          Csak siess! – enged el, hogy készülődni tudjak.

Félúton a lépcsőn visszanézek rá, mire elvigyorogja magát. Valamire biztosan készül, különben nem vigyorogna így. Gyorsan letusolok, ahogy a baba engedi és válogatok a ruhák közt. Egy halvány rózsaszín csipkés szoknyát veszek fel. Próbaképp felveszem hozzá a fekete magas sarkúm és belebámulok a tükörbe. Kevés sminket rakok fel, majd elől befonom a hajam. Megfogom bánni, hogy ezt a cipőt veszem fel, de szexi akarok lenni. A lépcsőn lefelé bámulok, hogy el ne essek. Gideon már vár rám, zsebre tett kezekkel, mint egy igazi macsó. Amint elé lépek végigbámul rajtam és kapok egy hosszú csókot.

-          Gyönyörű vagy! – leheli az ajkamba.

-          Köszönöm! – pirulok el.

-          Elpirultál? – nevet fel jókedvűen.

-          A baba miatt van! – rágcsálom a szám zavaromban.

-          Szerintem édes! – nyom egy puszit a homlokomra.

Segít felvenni a kabátot, mint egy úriember és elindulunk a meglepetése felé. Útközben megigazítom a szájfényem, miközben próbálok nem kérdezősködni. Egy pihenő sávban beköti szemem, miszerint innen ez már a meglepetés része. Kissé depressziós számok szólnak a rádióból egész úton.

-          Mindjárt ott vagyunk Baby! – fogja meg a kezem.

-          Izgulok! – bukik ki belőlem.

-          Nyugi, még a végén megszülsz! – sóhajt fel.

-          Hé! – szólok rá játékosan.

Ahogy megáll az autó, még jobban kezdek izgulni. Gideon kiszáll majd segít nekem is kikecmeregni a kocsiból. Egész jól útbaigazít, merre lépjek aztán megállunk. Leveszi a kendőt és felkapcsolódnak a lámpák. A családunk és a barátaink ott állnak előttem, vigyorogva, szépen felöltözve még Kat szülei is itt vannak a bátyjával együtt. Könnyek szöknek a szemembe és egyesével ölelgetek meg mindenkit. Egész szép babavárót hoztak össze a hátam mögött. Mindenki a kicsiről kérdezget, megsimogatják, mintha mozogna. Borzasztóan zavaró, hogy tapogatnak, mint egy műtárgyat. Gideon kicsit elvegyül a barátai közt, amíg Kat lefoglal magának.

-          Jól nézel ki szívem! – nyom egy puszit az arcomra.

-          Te is! – mosolygok rá.

-          Jól vagy? – sétálunk az ajándékok felé.

-          Te jó ég! Már mindent megvettünk Kat! – kerekednek ki a szemeim.

-          Ezek csak apróságok! – legyint hetykén.

-          Egyébként jól vagyunk és ez akkor is túlzás – rázom meg a fejem.

-          Jaj, fogd be! Ezt nézd meg – húz el a terem másik sarkába.

Egy gyönyörű, hintó alakú kiságy áll a sarokban, nekem címezve. Eltátom a szám és végigsimítok rajta. Ilyet nem találni minden bababoltba. Egyedi, kézzel faragott.  

-          Ezt a szüleim csináltatták, vagyis hát közösen – karolja át a vállam Kat.

-          Csodálatos! – ölelem meg szorosan.

-          Akkor tetszik! Tudtam! – nevet fel jókedvűen.

-          Imádom! – bólintok határozottan.

Kat bátyja is eltalál hozzánk majd egy öleléssel gratulál. Ő katona és elég ritkán van itthon. Ő is nemsokára apuka lesz. A menyasszonya Mira is itt van valahol. Amint kiszúrja, átsétálunk hozzá. Bemutat egymásnak, majd pasis stílusban lelép, kettesben hagyva. Mira a hatodik hónapban jár és elég nagy pocakja van. Olyan mintha ikreket várna, pedig nem. Kibeszéljük egymás észrevételeit, majd tovább rángatnak. A sarkam most kezdett el fájni a cipőben és a derekam is lassan kettészakad. Apa csak megölel és nem kérdezősködik. Látja rajtam, hogy jól vagyok és neki ennyi elég. Gideon elég jól elbeszélget a srácokkal, de néha rám pillant. Nem látom, csak érzem, ahogy bámul. Anyára téved a pillantásom, aki dermedten figyeli az ajtót. Megfordulok és ott áll Rayen. Gideon már emelkedik is fel, de megelőzöm. Felkapom a kabátom és kint az udvaron beszélgetünk. Visszapillantva látom, ahogy apa megállítja.

-          Azt hiszem nem hívtak meg! – nézek fel rá.

-          Beszélni akarok veled! – jelenti ki felsóhajtva.

-          Pont most Rayen? – kérdezem halkan.

-          Eddig nem tudtam! Folyton elfoglalt voltál vagy dolgod volt! – morogja.

-          Mi? – nézek rá értetlenül.

-          Ó, szóval ilyenekről nem beszélgettek mi? – lepődik meg ő is.

-          Nem értem miről beszélsz! – vágom rá türelmetlenül.

-          Egy hete próbállak elérni. Küldtem levelet ügyvéden keresztül! Hármat is! – túr bele a hajába.   

-          Nem kaptam semmilyen… - a szavamba vág, miközben magához ránt.

-          Ilyen emberrel akarod felnevelni a gyerekünket? Aki titkolózik előtted? – morogja elég türelmetlenül.

-          Ne rángass! – szólok rá.

-          Hiányzol! Fogalmad sincs mennyire! – túr bele a hajamba.

-          Elég! Ezt nem hallgatom tovább! Gondnak nevezted a gyerekünket. Azt akartad, hogy vetessem el. Most meg azzal jössz, hogy hiányzom? – tolom el magamtól.

-          Szeretlek! – nyögi be utolsó mentsvárként.

Megrázom a fejem és elindulok visszafelé. Megfogja a karom majd elállva az utam, megcsókol. Megdermedek és eltolom magamtól. Összehúzom a kabátom és visszamegyek. Gideon az ajtóban vár rám eléggé dühösen. Ki sem kell találnom, hogy látott e mindent. Mért ne lehetne egyszer jó napom. Leveszem a kabátom és felakasztom a többihez. Végigsimítok a pocaklakón, majd próbálom lenyugtatni magam.

-          Viszonoztad? – karolja át a derekam.

-          Nem!  - vágom rá dühösen.

-          Nagyon úgy tűnt, hogy igen! – néz rám gúnyosan.

-          Fejezd be Gideon Wayne! Kurvára szeretlek, úgyhogy fejezed be! – üvöltöm le a fejét.

Mindenki felénk fordul majd síri csend lesz. Senki sem szólal meg. Gideon tág szemekkel néz rám, én meg előtte állok sírógörccsel a nyakamon. Fél pillanat alatt a karjában vagyok és mélyen csókolózunk. Szorosan átkarolja a derekam majd beletúr a hajamba.

-          Gyere hozzám! – néz a szemembe határozottan.

Sziasztok! 

Nos nagy nehezen megszületett a következő rész is. Ne várjatok valami nagyon izgalmasat. 
Nagyon sokat dolgoztam az utóbbi hónapokban. Vannak itthon is problémák.
Ahogy tudok, hozok részeket. Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok. :) 
Tovább nem is fecsegek. Ha valaki szeretne valamit irjon nyugodtan. Vagy szeretné, hogy beleírjak valamit kommentben is leihatjátok. Egyszer szeretnék ilyent is kipróbálni. 
Zenét most is kaptok, képet is természetesen. 
Jó olvasást, pusza :) Bubi voltam